Játékfejlesztőként dolgozó orosz atomkutatók

Az oroszországi, volt szovjetunióbeli tudósok közül leginkább azok miatt aggódott, aggódik a nemzetközi vélemény, akik az exszuperhatalom létezése idején még a nukleáris fegyverzettel kapcsolatos kutatásokban vettek részt. Munkahelyük nagyrészt megszűnt, elhelyezkedésük pedig korántsem volt biztosítva – az atomtitkok után érdeklődő országok pedig kapva kaptak, kapnak az alkalmon, s az ottani körülményekhez képest mesés fizetésekkel igyekeztek, igyekeznek egy-egy nevesebb tudóst elcsábítani.

Az olyan ˝atomvárosok˝, mint Szarov, Sznezsinszk és Zseleznogorszk, tudósai számára ezért a brit kormány külön programot indított. Ennek keretében az exszovjet fegyverkutatók szoftverdesignerként és programozóként dolgoznak, nem adva tovább illetéktelenek számára veszélyes tudásukat. A kezdeményezés egyébként egy, az Egyesült Királyság és Oroszország között még 2002-ben létrejött négyéves megállapodás első eredménye.

Mi keresnivalójuk van ezeknek a magasan képzett mérnököknek a szoftveriparban? A válasz igen egyszerű: a mai játékok (különösen a háromdimenziósak) már olyan fejlettek, hogy egyes részeik leprogramozásához komoly jártasság szükséges a fizikában. Az orosz tudósok pedig igen magas fokon ˝űzik˝ a fizika tudományát, mondta a brit kereskedelmi miniszter, Nigel Griffiths.

Az orosz védelmi politika megváltozása miatt körülbelül 15 ezer volt atomkutató kerülhet az elkövetkező öt évben a munkaerőpiacra – olyan tudással, amit máshol nem igazán tudnak alkalmazni, csak speciális szakterületükön. Az ilyen programokra, mint a fenti, tehát égető szükség van.