Másolásvédett lemezek: dupla bevétel járna a szerzőknek?

Ismeretes, hogy az utóbbi években gombamód szaporodnak a másolásvédett CD-k, melyek első generációi nagy felháborodást váltottak ki, mivel számítógépes környezetben, hordozható zenelejátszón nem voltak meghallgathatók. Ekkor kitalálták azt a fajta másolásvédelmet, melynek révén egyszerűen kétszer kerültek fel a dalok egy lemezre. Először a megszokott minőségben, majd másodszor a számítógép által is lejátszható változatban (ez egyébként legtöbbször Windows Media formátum volt).

A zenemogulok ugyanakkor csak egyszer fizetik ki a jogtulajdonosoknak a dalok után járó jogdíjakat – nehezményezik a dalszövegírók. Pedig minden ilyen CD-n kétszer található meg a szellemi ˝termék˝ (még ha az egyik változat minőségben el is marad a kívánttól). Ez dollárok tízmillióit jelenti, hiszen napjainkra már több száz millió ilyen média került forgalomba (nem is említve azokat, melyeket még csak most terveznek kiadni). A Macrovision által kifejlesztett másolásvédelmet például már több mint 200 millió CD-n lehet megtalálni, ami több mint egymilliárd dalt jelent. Ha minden zeneszám után csak pár centet számolunk emiatt, az így is hatalmas összegre duzzad.

A jogtulajdonosok már hónapok óta tárgyalnak a kiadókkal. ˝Jogi értelemben véve egy dal kétszer szerepel egy ilyen lemezen. Az, hogy ez a két változat ugyanazt a dalt takarja maga mögött, nem jelenti azt, hogy egyként kellene figyelembe venni.˝ – közölte álláspontját Cary Ramos, az egyik, jogtulajdonosokat tömörítő szervezet jogi képviselője. A nagy zenekiadók azonban – érhető okokból – nem szeretnék, ha az amúgy is csökkenő bevételeiket még tovább apasztanák ˝holmi˝ extra licencdíjakkal; így egy ideje már azon dolgoznak, hogy létrehozzanak egy eljárást, amely nem igényelné a dalok kétszerezését.