Connect with us

technokrata

SSD-t teszteltünk

egyéb kütyük

SSD-t teszteltünk

Kipróbáltuk a Goodram Pro SSD-k jelenleg kapható legnagyobb változatát.

Tavaly év végén jelentette be legújabb SSD-it az egyetlen európai memóriagyártó, a lengyel Wilk Elektronik. Goodram családba tartozó háttértárolói közül kipróbálásra kaptuk a 256 GB-os Pro változatot, melyről a gyártó igen impozáns paramétereket adott meg: 180 Mb/s írási és 220 Mb/s olvasási sebességgel kecsegteti a leendő vásárlókat. A puding próbája az evés, tartja a mondás, így megvizsgáltuk, valóban képes-e erre a tempóra a termék.

Goodram SSD Pro doboz.jpg

Mielőtt azonban belevágnánk teszteredményeink ismertetésébe, pár szót az SSD képességeiről. Napjainkra már egyáltalán nem számít fehér hollónak a solid state disk, igaz, elsősorban a hordozható eszközök terén hódít: könnyű laptopokba, táblagépekbe rakják előszeretettel a gyártók. Különálló hardverelemként, a rendszerindításra használt merevlemez kiváltására is egyre többen alkalmazzák őket, számos előnyüknek köszönhetően. Az SSD-k könnyűek, mozgó alkatrészek híján gyakorlatilag nem melegednek és a mechanikus behatásokkal szemben is nagyon ellenállóak (a Wilk Elektronik SSD-i akár 1500G-s hatást is kibírnak károsodás nélkül). Emellett jóval nagyobb adatátviteli sebességre képesek a winchesterekhez viszonyítva, minimális fogyasztás mellett.

Két téren kell csak ledolgozniuk hátrányukat, igaz, ezek elég komoly hiányosságai a memóriaalapú háttértárolóknak. Felépítésükből adódóan csak bizonyos mennyiségű írási/olvasási ciklusra képesek adott cellán, ráadásul ez jóval alacsonyabb élettartamot jelent, mint a merevlemezek esetében. Ezen természetesen a gyártók dolgoznak a helyzet javításán, többek között a wear levelling technikával, melynek révén a vezérlőalgoritmus igyekszik egyenletesen terhelni a teljes tárterületet, elkerülendő egyes részek „túlhasználását”. A merevlemezek megbízhatóságát azonban még mindig nem értük el, amit jól mutat, hogy a Wilk Elektronik 2 év garanciát ad SSD-ire, miközben a legnagyobb winchestergyártók 3-5 év garanciát kínálnak.

A másik, még inkább aggályos terület, a tárolótípus elterjedését leginkább gátló tényező az ár. Noha az elmúlt két évben folyamatosan esett az SSD-k 1 GB-ra vetített költségszintje, még mindig nagyságrendi különbség húzódik a merevlemezek és memóriaalapú riválisaik között. Jellemzően ezért kisebb, 32-64 GB-os tárhelyet nyújtanak a belépőszintű modellek; a Goodram utóbbi kapacitást kínáló SSD Pro-ja például itthon kicsivel 40 ezer forint feletti áron szerezhető be (a 256 GB-os modell ára – ma még – horror: 150-160 ezer forint között alakul). Ugyan ez nem váltja, nem is válthatja ki a mechanikus alkatrészeket tartalmazó adattárolást, de arra pont elég, hogy az operációs rendszer mellett a létfontosságú alkalmazásokat is el tudja tárolni. Ennek köszönhetően a felhasználói élmény jelentősen jobbá válik, a számítógép használata gördülékenyebb lesz; miközben a nagyobb (média)állományok a korábbi winchesteren elérhetőek maradnak.

Goodram SSD Pro 64 GB.jpg

Lássuk akkor tesztünk alanyát, a Trim funkciót is támogató 256 GB-os modellt! A 2,5 colos méretű (70×9,5×100 milliméter) eszköz 52 grammot nyom a mérlegen, igazán nem mondható nehézsúlyúnak. Természetesen SATA II táp- és adatcsatlakozókkal rendelkezik, bár a termék puritán csomagolásában kábel nem található. NAND Flash technológiára alapszik; MLC, azaz többszintű cellás struktúrája ugyan lassabb, de költségtakarékosabb kialakítású, mint az SLC SSD-ké. Előbbi esetben ugyanis egyetlen cellában több bit információ kerül eltárolásra, míg a single level cell csupán egyetlen bitet tartalmaz. Belső gyorsítótárának mérete 128 MB.

Képes az olvasási hibák automatikus javítására, illetve fejlett energiagazdálkodási paramétereinek köszönhetően működés közben is csak pár wattot (1,2 watt írás és 2,8 watt olvasás a 64 GB-os verzió esetén) fogyaszt, energiaigénye készenléti állapot esetében 50 mW-ig süllyed. Ténylegesen kihasználható kapacitása 238,47 GB, ez az 1024-1000 váltószámokból következő eltérés miatt nem éri el a megadott 256 GB-ot. Hiba lenne azonban a Wilk Elektronik számlájára írni a konverzióból adódó különbséget: a memóriagyártók mindegyike ugyanígy számol.

Nekilátunk a pudingnak
Nem húzzuk tovább az időt, most már sebességtesztjeink eredményei következnek. Méréshez a HD Tune 4.60 Pro változatát használtuk, ennek segítségével derítettünk fényt arra, hogy a Wilk Elektronik picit optimistán adta meg a gyári értékeket. Az ígért 220 MB/s-os tempó helyett „csupán” 190,5 MB/s-ot mértünk átlag olvasási tempónak, de azt viszonylag egyenletesen hozta, 211 ns-os hozzáférési idő mellett. Az írás már sokkal közelebb volt a gyárilag megadott paraméterhez: átlagértéknek 176,8 MB/s-ot kaptunk (191,5 MB/s csúcsteljesítmény mellett), miközben a hozzáférési idő duplájára nőtt, 509 ns-ra.

 

Kattintson a nagyobb változatért!

Elvégeztünk néhány file-műveleti tesztet is; az eredmények tanulsága szerint a Goodram SSD a nagyméretű állományokat inkább olvasni, a kisebb file-okat inkább írni szereti.

Kattintson a nagyobb változatért!

Végül a véletlenszerű hozzáférési időket is megvizsgáltuk a benchmark alkalmazással. Az eredmény jól látható: az egy-két évvel korábbi SSD-khez képest a Wilk Elektronik ezen modellje jelentősen jobb paraméterekkel bír e téren. Akárcsak az előző tesztnél, itt is látszik, hogy a kisebb méretű file-ok esetén az írás, nagyobbaknál inkább az olvasás tekintetében teljesít jól.

Kattintson a nagyobb változatért!

Összegzés
A lengyelek SSD-je megfelel a terméktípussal szemben támasztott követelményeknek: kicsi, keveset fogyaszt, gyors. Tesztjeink szerint nagyjából hozza az ígérteket, igaz, olvasás tekintetében valamivel lassabb, mint amire az ember a hivatalos tájékoztatás alapján számítana. Ez azonban ritkán látszik már meg a való életben, hiszen az operációs rendszerek ettől a 190/180 MB/s tempótól is szárnyra kapnak: ahogy a többi SSD esetében, úgy a Wilk Elektronik terméke is nagy lépést jelent a döccenőmentes számítógéphasználathoz. A mindennapi alkalmazások megnyitása tényleg azonnal történik, csak a legritkább esetben kell – minimális mértékben – várakozni arra, hogy elinduljon egy program.

Hasonló a helyzet az állományok másolásánál is, ám ez általános felhasználás mellett viszonylag ritkán jelentkező előny. Aki nem használ videovágó eszközöket, az többnyire alig mozgat meg háttértárolóin GB-os méretekben adatokat. Nagyobb program (például játék) telepítésénél érezhető igazán a különbség, illetve az egyes pályák betöltésénél: amikor társaink még várnak arra, hogy meglássák a következő pályát, mi már tudjuk, mire készüljünk.

A kis készülék élettartamát a rendelkezésünkre álló szűk idő miatt nem tudtuk vizsgálni, de célszerű a merevlemezeknél is ajánlott rendszeres backup eljárást alkalmazni. Nagyobb problémát jelent az ár, amint azt már fent említettük, a 256 GB-os modell jelenleg még nagyon drága: 150 ezer forintból már egy egészen jó konfiguráció is kialakítható. A jövő azonban egyértelműen az SSD-k aranykorszakát mutatja, hiszen a memóriaalapú tárolók ára folyamatosan csökken, miközben kapacitásuk egyre nő. A legkisebb, 64 GB-os kiadás abszolút elérhető árszinten található, és az operációs rendszer illetve az alapprogramok (irodai alkalmazások, böngésző, képnéző, lejátszók stb.) kényelmesen ráférnek.



Szólj hozzá!

További egyéb kütyük

Hirdetés

Népszerű

Technokrata a Facebookon

Kütyük

Hirdetés

Dotkom

Műszaki Magazin