A GE kivágta a rezet

Az elektronikai korszak hajnala óta okoz gondot a chipek hűtése, gyakorlatilag a mikroprocesszorokkal egyidős azok hűtési rendszere. Jellemzően rezet alkalmaznak, mivel viszonylag olcsó, és kiváló hőtani paraméterekkel bír. Könnyen elnyeli a keletkező hőt, amit aztán a lapkától távolabb gyorsan le is ad. Általánosan elterjedtek a rézre alapuló ventilátoros hűtési megoldások, de vízhűtéses rendszerekben is kedvelt alapanyag.

Azonban a réznek is vannak fizikai korlátjai. Az Intel a Pentium 4 zsákutcának bizonyuló fejlesztésekor tapasztalhatta meg először, hogy 100 watt körüli disszipációval már csak igen nehezen birkóznak meg a hagyományos hűtési megoldások, jelentős részben a réz, mint hőközvetítő közeg elégtelenné váló mivolta miatt. Habár ilyen extrém teljesítményt azóta is csak a csúcsprocesszorok adnak le, de a probléma nem szűnt meg: napjainkban már inkább a videokártyák GPU-i okoznak fejtörést a mérnököknek e téren.

A GE állítja, hogy megtalálta a problémára a megoldást. Az elektronikai óriás kutatóközpontjában nemrég mutattak be egy olyan fejlett hűtési rendszert, ami a nanotechnológiás fejlesztések előnyeit kihasználva működött. A prototípus szubsztrát hűtési hatékonysága kétszerese a rézének, mindeközben annál jóval könnyebb: azonos méretekben negyedannyit nyom a mérlegen. A legtöbb felhasználó számára nem jelent előnyt, de speciális környezetben bizony hasznos lehet, hogy ez a megoldás a normális gravitáció tízszeresén is kiválóan működik.

Fázisváltó hőátvitelre alapul az újfajta szubsztrát, melyről azonban részletekbe menően még nem lehet informálódni. A GE titokként kezeli fejlesztésének paramétereit, annyit lehet csupán tudni róla, hogy felszíne egyedi borítást kapott, ami egyszerre taszítja és vonzza a vizet. A rendszer nanoméretű hidrofil párologtatóval bír, mely „vonzza” és pillanatok alatt párává alakítja a hideg vizet, illetve képes adszorbeálni, azaz „megkötni”, és a párát egy hibrid hidrofób/hidrofil (azaz víztaszító és -vonzó) kondenzátoron átengedni, ami visszaváltoztatja a párát vízzé, és „visszaküldi” a vizet a párologtató számára. Ezután a folyamat elölről kezdődik.

Maga a jelenség gyakran megtörténik a természetben, ugyanakkor kis méretekben speciális felépítést igényel egy ilyen rendszer, hogy hatékonyabban működhessen, és megfeleljen a processzorhűtési igényeknek. Ezt a kialakítást őrzi féltve a GE.

Egy dolog azonban nem tisztázott. Nem tudni, mibe kerül az anyag előállítása, így azt sem lehet megállapítani, hogy életképes fejlesztésről van-e szó. Persze extrém körülmények között nincsen túl drága hűtési rendszer, de ha nem tud a rézalapú megoldásokkal árban versenyezni, akkor az átlag számítástechnikában biztosan nem fog elterjedni. Mindazonáltal nem kevés pénzt és időt öltek kifejlesztésébe – a prototípus szubsztrát négy évnyi megfeszített munkába és 6 millió dollárba került – ahhoz, hogy végül veszni hagyják az eredményt. Az viszont sokat elárul a projekt várható sorsáról, hogy azt az Internet létrehozásáért is felelős DARPA (Defense Advanced Research Program Agency) pénzelte…