Távközlési költségvetés: vezetékes vagy mobil?

A legalább tíz főt foglalkoztató hazai cégek mindössze 14 százaléka tervezi éves szinten távközlési kiadásait, a vállalatok túlnyomó többsége nem készít előzetes költségvetést sem írásos formában, sem pedig szóban. Az adatokat a Magyar Infokommunikációs Jelentés előző évi kutatási eredményeivel összevetve e téren nem észlelhető számottevő változás – úgy tűnik tehát, a távközlési szolgáltatások kínálati oldalának éleződő versenye a keresleti oldal tudatosságát és tervezési gyakorlatát egyelőre kevéssé befolyásolja.

Tervezők, nem tervezők
A BellResearch elemzői rámutatnak: a vállalatméret szerinti szegmensek szokásai e téren is jelentősen eltérnek. Az alkalmazottak számának emelkedésével az éves költségvetést készítők aránya is nő, és a tervezésben is elterjedtebbé válik az írásos forma a pusztán szóban megbecsült sarokszámokkal szemben. A 10-50 fős cégek közül csak minden tizedik készít bármilyen tervet, a középvállalatoknak pedig a negyede. A tervezés azonban még a nagyvállalatok körében sem általános, hiszen itt is csak minden másodiknál találunk éves kalkulációt – igaz, e szervezetek legtöbbjénél már írásban rögzítve.

A távközlési kiadásokat előre tervező cégek nagyobbik része (közel 60 százaléka) az IT-költségvetés részeként határozza meg a beszéd- és adatkapcsolatokra fordítható kereteket, ami szervezeti szinten is jelzi a távközlés és informatika egyre erősödő konvergenciáját. E tekintetben viszonylag homogén a hazai vállalati kör, a cégek valamennyi vizsgált szegmensben hasonló gyakorlatot követnek.

Lebeszélt többség
A hazai vállalatok 2003-as telekommunikációs kiadásaik túlnyomó részét beszédcélú kapcsolatokra fordították, a legalább egy főt foglalkoztató, teljes üzleti szegmensben az adatcélú (Internet-hozzáférési és egyéb adatkommunikációs) költségek a távközlési költésnek együttesen mintegy 16 százalékát tették ki. A vállalatméret emelkedésével párhuzamosan az adatcélú kommunikáció súlya is növekszik a kiadás-struktúrában. Míg az 1-9 fős mikrocégek távközlési költésük kilenctizedét “lebeszélik”, a közép- és nagyvállalati körben 20, illetve 25 százalékot a nem beszédcélú technológiák költségei jelentik.

Vezetékes kontra mobil
A beszédcélú telekommunikációs költségek struktúráját vizsgálva a BellResearch elemzői számszerűsítették a vezetékes és a mobilköltések egymáshoz viszonyított arányát is. A teljes vállalati sokaságra nézve ezek a költségek nagyjából azonosak, a szegmensek között viszont jelentős eltérések mutatkoznak. A 250 fő feletti nagyvállalati körben a vezetékes telefónia erőteljes dominanciája figyelhető meg (ez a beszédcélú költések közel kétharmadát teszi ki), és a középvállalatoknál is meghaladja a mobil súlyát. A 10-49 alkalmazottat foglalkoztató kisvállalatoknál azonban az arányok kiegyenlítődnek, míg a számosságát tekintve legnagyobb mikrovállalati szegmensben – a költések tekintetében – már a mobiltelefoné az elsőség.