Igazi 3D-s hangzás az MP3 alkotójától

Karlheinz Brandenburg, a Fraunhofer Intézet médiatechnológiai részlegének igazgatója néhány társával közösen megalkotta az Iosono technológiát, melyet a múlt héten mutattak be Los Angelesben a hollywoodi stúdiók számára. Amint azt Brandenburg elmondta, a fejlesztésben sokat segített az MP3 formátum kapcsán gyűjtött tapasztalat. Bemutatójuk során a technológiát igazi háromdimenziós hangzásnak aposztrofálták, amely képes olyan hangérzeteket kelteni, mint például egy lovascsapat átgaloppozását a mozitermen keresztül. A fejlesztők szerint erre a jelenlegi technikák legjobbjai is csak egy vékony sávban képesek, míg az Iosono révén a filmszínház összes nézője ugyanabban a hanghatásban részesülhet.

Brandenburg szerint ennek a hangzásnak a megszólaltatása otthoni környezetben is megvalósítható immár (igaz, csillagászati összegből). Az igazgató úgy vélekedett, hogy az ehhez szükséges számítási teljesítmény tíz éve még nem állt rendelkezésre egy átlagos PC-vel bíró családban, de a mai komputerek számítási kapacitásai már elegendőek a valósidejű kódolás végrehajtásához.

Az első olyan szabadalmat, mely szakítani hivatott a monó hangzással, az 1930-as évek elején regisztrálták az USA-ban; mára odáig jutottunk a fejlődésben, hogy akár számos csatornára osztottan hallhatjuk a hangot, ezzel keltve azt az illúziót, hogy körbeveszi a hallgatót a zene. Van azonban egy nagy hátránya a mai megoldásoknak, amit már az előbb is említettünk: tökéletes pozícionálás szükséges a tökéletes hanghatás eléréshez. A hangzásvilág maradéktalan élvezete csak a hangszórókból érkező hangok metszéspontja környékén áll elő.

Az Iosono technika alkalmazásakor sok apró hangszórót használnak fel – néha akár több százat is. Egy összetett algoritmus pedig azon dolgozik, hogy pontosan meghatározza, milyen hanghullámokra van szükség. Ennek révén minden egyes kicsi hangszóró hozzájárul ahhoz, hogy a szükséges hanghatás, azaz az akár többszáz hangszóró egyesített ˝ereje˝ kiadja az adott helység teljes virtuális ˝képét˝. A kívánt hang előállítása pedig relatíve egyszerűen megoldható: a fejlesztők megalkottak egy olyan konzolt, amivel a hangmérnök könnyedén, ám pontosan meghatározhatja, hogy például honnan hallatszódjék egy adott hang. Ezt aztán a háttérben egy szoftveres algoritmus a komputer által is értelmezhetővé értékekre alakítja át. A szükséges dekóder ezt követően hangokra fordítja az utasítást, természetesen az adott helység méretének és alakjának ismeretében.

Mindez nem olcsó, s várhatóan a kisebb mozikban nem is jelenik meg egyhamar. A Fraunhofer Intézet a technológiai licencet 10-15 ezer dolláros áron kínálja, ami mellett jelentős költséget jelent még a szükséges számítási teljesítményért felelős komputer és a drága hangszórók beszerzése, felszerelése. Brandenburg szerint elsőként az interaktív élményparkokban és a komoly anyagi bázissal rendelkező audiofilek otthonaiban jelenhet meg a technológia, s csak később válhat a mozik sajátjává az eljárás. A fejlesztők szerint ugyan az otthoni felhasználás sem kizárt, de csak azok részére, akik hajlandók annyit költeni egy ilyen rendszer kialakítására, mint más egy saját ház megvásárlására.