Kelendőek a kelet-európai programozók

Ismét zsíros év elé néznek a számítógépes játékokat fejlesztő cégek, köszönhetően az olyan nevek miatt, mint az Enter the Matrix vagy a Splinter Cell. Az Eidos, a Ubi Soft és a korábban Infogrames néven ismert Atari ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) átszervezéseket hajt végre üzletmenetén. Ennek egyik eredménye, hogy a világ (ebből a szempontból) legnagyobb piacának számító Észak-Amerikai területre költöznek, illetve, hogy egyre erősebben érződik az úgynevezett agyelszívás. A kelet-európai programozók ugyanis jól képzettek, értik a szakmájukat, ugyanakkor jelentősen olcsóbb munkaerőt jelentenek, ami a cégeknek kiadáscsökkentést jelent.

˝A kőkemény valóság az, hogy a rengeteg független játékfejlesztő komolyan küzd azért, hogy a többiekkel szemben versenyképes maradjon.˝ – mondta a brit játékfejlesztő ˝isten˝, Peter Molyneux. A Lionhead Studios alapító atyja olyan játékokhoz ˝adta a nevét˝, mint a Blakc&White vagy korábban a Populous sorozat.

Abban, hogy a kemény feltételek már-már brutálissá váltak, nagy részben a játékfejlesztés változása okolható. Régebben ugyanis az egyszerűbb programokat kevés emberrel, relatíve gyorsan el lehetett készíteni, ám ma már a nagyobb projektek kifutása nem ritkán egy évig (vagy még tovább) is eltarthat. Gondoljunk csak a Warcraft III-ra, amit a Blizzard már évekkel a megjelenés előtt elkezdett fejleszteni – vagy a Duke Nukem Foreverre, ami rendszeresen szokott szerepelni a Terminal szokásos év eleji waporware listáján (és notorikusan meg is nyeri azt – sajnos).

Egy-egy ilyen játék fejlesztésének a csúszása nagy összegeket húz ki a kiadó zsebéből: az Eidos által fejlesztett legutolsó Tomb Raiderről bejelentették, hogy a júniusi megjelenés várhatóan nem lesz tartható – így májust követően a cég már korábbi bevételeinek negyedével ˝kaszált˝ kevesebbet.