UMTS: kapacitás-hiány tette szükségessé hazánkban is

Hazánkban a 100 lakosra jutó mobil-előfizetések száma ma már meghaladja a 81-et: a három mobil szolgáltató együttesen már több mint 8,2 millió előfizetéssel rendelkezik. Az egyre inkább megkívánt nagysebességű adatátvitel biztosítása és a helyenként (egyes hot-spotokban) már most is előforduló 2G kapacitás-hiány hazánkban is szükségessé tette a GSM által már nem, vagy csak nehezen kezelhető adatátviteli igények kielégítését. Ezt a célt szolgálja a hazánkban pályázat nyomán lehetségessé váló 3G-s technológia, az UMTS, amely egyúttal az információs társadalomhoz vezető Magyarországon talán leggyorsabban járható útnak, a mobil szélessávú hozzáférési platformnak a megvalósulását is jelenti.

A hazai szolgáltatók felmérték az UMTS-nek a mobilpiaci verseny-élénkítésre gyakorolt hatását, mindegyikük készül az UMTS pályázaton történő megmérettetésre. Mindhárom szolgáltató behatóan tanulmányozta, és ismeri az UMTS rendszertechnikáját, hálózatméretezési elveit és gyakorlatát, sőt a hatóság engedélye alapján több hónapos UMTS rendszerüzemeltetési kísérletet is folytattak.

A 2G hálózatok folyamatos fejlesztése során mindhárom szolgáltatónál bevezetésre került az adatátviteli sebesség növelését célzó GPRS, amely az UMTS típusú szolgáltatásokhoz már közelítő szolgáltatásokat tesz lehetővé (mint például az állókép-továbbítást biztosító „kvázi-multimédiás” MMS).

A 3. generációs mobiltender meghirdetésének előkészítése során a kormányzat és a hírközlési hatóság áttekintette az európai távközlés helyzetét, az európai UMTS engedélykiadások tanúságait, megismerkedett a hazai mobil szolgáltatók álláspontjával, s mindezek ismeretében kialakította az UMTS engedélyek megszerzésének feltételrendszerét.

Európában az UMTS bevezetése az eredetileg tervezett határidőkhöz képest jelentős késedelmet szenvedett. Az UMTS engedélyek kiadása az Európai Parlament és a Tanács úgynevezett ”UMTS Határozata” alapján (128/1999/EC) a legtöbb EU tagállamban 1999-2001 között megtörtént azzal, hogy a szolgáltatást 2002. január 1-jével a tagállamokban meg kell kezdeni.

Az EU tagállamok döntő többségében azonban a versenyélénkítési szempontok figyelembevételével N+1 engedély kiadása mellett döntöttek (N – a 2G szolgáltatók száma az adott országban), így az európai országok többségében 4-5 szolgáltatós UMTS piac alakult ki (sőt vannak 6 szereplős piacok is). A piacélénkítés azonban nem minden országban volt sikeres. Néhány regionális mobil cég több egyidejű UMTS elkötelezettsége miatt túlköltekezett, és néhány piacról kénytelen volt visszavonulni, némely esetben tetemes veszteséget elkönyvelni, a kifizetett licencdíjakat pedig veszteségként leírni. Az engedély-értékesítés módját, a kiadott engedélyek számát, az egy szolgáltató által elnyerhető sávszélességet, az engedélyek időtartamát tekintve jószerével minden ország eltérő gyakorlatot követett. Átlagosnak talán csak a 15 évre szóló engedély-kiadás tekinthető.

Mintegy 4 év kellett, hogy elteljen ahhoz, hogy a távközlési (és a mögötte álló bank-) szektor kiheverje átmeneti – nagy részben a kezdeti UMTS engedélyezési eljárások árai okozta – recesszióját, és megkezdődjön a távközlési piac egyensúly-helyreállási folyamata. A 3G világméretű premierjére, az első kereskedelmi szolgáltatás beindítására 2001 őszén került sor Japánban (majd Dél-Korea követte a sorban). Európa egyes országaiban 2003 tavaszán, illetve őszén indultak el a kereskedelmi UMTS szolgáltatások (Olaszország, Ausztria, Egyesült Királyság, Svédország, Írország, Dánia, Szlovénia).

A 2004-es év várhatóan a tömeges UMTS hálózat-beindítások éve lesz. Év végéig a nyugat-európai országok mindegyikében beindul a kereskedelmi szolgáltatás (némelyikben más a szolgáltatók közötti verseny is elkezdődött).

2004 végére az előrejelzések szerint már 5,3 millió 3G-s mobil eszköz lesz az előfizetők kezében (a 2003 év végi 600 ezerrel szemben), tömeges előfizetői számnövekedés azonban csak 2005-től várható. A prognózisok szerint 2009-re a nyugat-európai mobil előfizetők 70%-a (240 millióan) már 3G-s készülékkel fognak rendelkezni.