Nigéria fellép a pénzt kicsaló e-mailek küldőivel szemben

A 419-es csalásként elhíresült bűncselekmények felmérésére és a velük szemben való hatásos fellépésre tett ígéretet a nigériai kormányzat, pontosabban Olusegun Obasanjo elnök, közölte a BBC. Magát a 419-es nevet egyébként onnan kapta ez a fajta bűnözési forma, hogy az ország büntetőkönyvében ezen paragrafus alatt található meg leírása illetve szankcionálása.

Becslések szerint a 419-es csalás révén befolyt pénzösszegek váltak Nigéria egyik legnagyobb exportbevételévé: egy év alatt közel 5 milliárd dollárt (!) képesek kiszedni a világ többi tájékán élő hiszékeny emberekből a csalók. Többek között például ennek a bűncselekménynek ˝köszönhette˝ egy brazil bank (hozzávetőleg 180 millió dollár elvesztése okán) csődjét. Májusban ugyan letartóztatták azt a 200 embert, aki részt vett a csalásban, ez azonban már nem támasztja fel újra a pénzintézményt.

Maga a 419-es csalás még a 80-as évek végén jelent meg, akkor még csak papíralapon. A múlt század kilencvenes éveinek közepére azonban annyira felerősödött ez a jelenség Nigériában, hogy a Föld fejlettebb államainak újságaiban sorra jelentek meg az embereket a veszélyre figyelmeztető cikkek – mindezt az afrikai ország pénzelésében. Egyéb segítséget azonban nem nyújtott a kormányzat, s az átvert áldozatok és a kicsalt pénzek összege folyamatosan nőtt; erre az Internet elterjedése csak rásegített.

Módszerek

Többnyire azzal szedtek ki pénzt a hiszékenyekből, hogy az ország valamely intézményének vagy hatalmon levő személyének a zárolt, de titokban hozzáférhető pénzét, illetve annak egy részét ígérték oda a ˝segíteni akaró˝ embereknek. Természetesen ahhoz, hogy a gyakran több tízmilliósnak beállított összegeket ki lehessen hozni Nigériából, pénz kellett, ezt pedig az áldozatoknak kellett állniuk – akik legtöbbször hosszasan és sokat ˝tejeltek˝. Előfordult azonban olyan eset is, amikor egy üzletembert Afrikába csábítottak, s ott túszul ejtették, váltságdíjat követelve szabadon bocsátásáért cserébe.