Mennyibe kerül ma egy számítógép?

Mivel az IBM a világ egyik legnagyobb számítástechnikai vállalata, amely 164 országban több mint egymilliárd ügyféllel rendelkezik – ezért a Terminal a világméretű informatikai cégnél próbálta meg kideríteni, hogy vajon mennyi pénzt emészt fel ma egy számítógép. Kérdéseinkre Gottlieb István, az IBM Magyarországi Kft. számítógép-divíziójának vezetője válaszolt.

Terminal – Mennyibe kerül ma egy számítógép?

Gottlieb István – A számítógépeknek a fejlődése alapvetően két pilléren nyugszik. Az egyik a technológiai fejlődés (az, amit a neves gyártók határoznak meg, beleértve az IBM-et, az Intelt és a Microsoftot is), a másik pedig a számítógép üzemeltetésének a gazdaságossága. A Gartner Group felmérése szerint, ha átlagosan öt évig használunk egy PC-t, és szándékunkban áll felmérni annak teljes költségét, azaz, hogy ténylegesen mennyibe került az eszköz a megvásárlás pillanatától egészen addig, hogy kivonjuk az üzemeltetésből, akkor azt a megdöbbentő adatot kapjuk, hogy az egyszeri megvásárlási költség (amennyibe megvásárláskor került a PC) ennek az ötéves üzemeltetési idő alatt felmerülő összes ráfordításnak csupán a 15-20 százalékát teszi ki.

Terminal – Melyek azok a költségek, amelyek a maradék 80%-ot alkotják?

Gottlieb István – A maradék 80%-ot egyrészt a hardver-karbantartások költségei alkotják. A számítógépek ugyanis elromolhatnak, javítani, szerelni, szervizelni kell azokat. Ezért is lényeges pont az, hogy olyan számítógépeket szabad csak használni, amelyek magukban hordozzák a minőségi PC-k jegyeit.

A hardver-karbantartás költsége a házilag, alaplapokból, különböző kártyákból összeszerelt és kontrollálatlan körülmények között tesztelt gépeknél jóval magasabb, hiszen ezek nem biztosítják a stabil minőséget a felhasználók számára.

Természetesen össze lehet rakni ilyen módon is egy gépet, amely talán még megfelelően is tud működni, de általában véve nem lehet összehasonlítani a komoly technológiával megtámogatott, megfelelő minőséggel rendelkező, milliószámra készülő számítógépeket, amelyek egy nagyon stabil és nagyon egyenletes minőséggel rendelkeznek azokkal, amelyek ki tudja hogy hol, és milyen alkatrészekből készültek.

A minőség és ennek a minőségnek a stabilitása már mindenképpen ebben a 80%-ban játszik döntő szerepet. Az 5 év alatt ugyanis nem lesz mindegy, hogy ezt a számítógépet, ha jó forrásból származik, talán egyszer sem, vagy csupán egyszer-kétszer kell javítani, míg a másik forrásból származót háromhavonta kell elvinni a szervizbe, és folyamatosan javítgatni kell.

Magyarországon, ahol a karbantartási vagy javítási költségek viszonylag alacsonyak, még nem is tűnik ez olyan nagy összegnek, de nyugaton – ahol bizony drágán adják ezeket a szolgáltatásokat – már jelentős számokról lehet beszélni. Ez pedig a 80%-nak már egy döntő részét képezi..

Terminal – Melyek a 80% további összetevői?

Gottlieb István – A 80% további összetevői az upgrade-ek és a menedzselhetőség.

Előfordul, hogy PC-vásárlás esetén nem tudjuk megvenni a legdrágábbat, mert ahhoz éppen hiányzik a megfelelő anyagi forrásunk, így gyakori, hogy inkább egy középkategóriás, vagy éppen a feladatnak megfelelő eszköz mellett döntünk. Viszont 1-2 év múlva ezt a számítógépet csak azért kidobni, mert nem a legutolsó technológiával készült, és van már két vagy három generációval jobb processzor vagy nagyobb memória, nem megengedhető mindenki számára.

Ezért a vásárlást megelőzően a felhasználóknak el kell gondolkodniuk: inkább vásárolnak néhány év után újat, vagy esetleg eleve olyan számítógép mellett döntenek, amely valamilyen upgrade-del könnyedén felzárkóztatható a kor követelményeinek megfelelően.

Ezért érdemes olyan számítógépet vásárolni, amely folyamatosan, a változó igényeknek megfelelően bővíthető hosszabb időn keresztül.

Terminal – Mennyit módosíthat a költségeken a menedzselhetőség?

Gottlieb István – Általában néhány számítógép menedzselését egy ember is képes elvégezni, de nem ritka, hogy a vállaltok többezer PC-vel rendelkeznek egyszerre. A lokális hálózatba kötött számítógépek azonban már egy rendszert alkotnak, melynek működése során számtalan probléma adódik.

Régebben szinte minden tíz géphez oda kellett állítani valakit a megfelelő menedzselés érdekében. Ennek következtében a vállalatoknál az informatikai részleg osztállyá, főosztállyá, majd egy egész igazgatósággá alakult, hiszen egyre több informatikus volt, mint termelő – a költségek pedig erősen megemelkedtek. A legnagyobb problémát azonban az jelentette, ha a vállalat átállt például egy másik operációs rendszerre. Ilyenkor egyenként kellett felkeresni mind az összes PC-t, majd egyesével installálni, esetenként újrainstallálni – ám többezer PC esetében ez végeláthatatlan folyamatba torkollott.

Ráadásul a tapasztalataink azt mutatják, hogy általában a vállalatoknál a konfigurációk nem ismertek, mert az ezzel kapcsolatos információk elvesztek, vagy nem dokumentálták le azokat megfelelően, így a legtöbb gépnél órákat, vagy akár napokat eltölthetnek az informatikusok. Ezért egy vállalatnál egy teljesen standard szoftverre való átállás hetekig, hónapokig húzódhat, amely időt és pénzt emészt fel, emellett pedig veszteség termelődik amíg az alkalmazottak nem tudtak munkaeszközükhöz férni.

Eleinte természetesen nem ilyen volt a számítástechnika: a centrális nagy gépeket fehér köpenyes technikusok, mérnökök kezelték, menedzselték – egy helyen. A terminálokhoz, amelyek rá voltak kötve erre a központra, nem kellet odamenni. Ehhez a megoldáshoz elég volt néhány ember, annak ellenére, hogy ennek a klasszikus központi számítógép-terminál hálózatnak akár több tízezer felhasználója is volt.

Persze ez ma már nem így van. Most hogy az intelligencia kiköltözött a PC-kbe, az üzemeltetési költségek is elszabadultak.

És akkor jött az ötlet: legyen lehetőség jelenleg is a sok összekötött gépet egy központi helyről menedzselni. Tehát egy esetleges verzióváltás ne a fent említett folyamat alapján történjen meg, hanem legyen egy központi szerver, ahol felmérhető a gépállomány, a PC-k típusa, a hardverek, és alkalmazások tárháza. Így könnyen eldönthető, hogy a felhasználónak milyen alkalmazásokra van szükségük, és ezeket a centrális helyről – anélkül hogy egyesével odamennének – telepíteni lehet – akár éjszaka is, amikor az alkalmazottak nem dolgoznak. Ilyenkor automatikusan felhívja a látszólag kikapcsolt, de standby-ban lévő gépeket a menedzselő szoftver, telepíti a szükséges alkalmazásokat, így a felhasználó reggel már a frissített verzióval dolgozhat. Ha a rendszer előre ki van tesztelve, a folyamat párhuzamosan is végezhető.

Mindezt előkészíteni az IBM és a többi hardvergyártó felelőssége.

Biztonsági szempontból is megfelelő a módszer: ha valamit kivesznek a gépből, akkor a rendszer automatikusan beküld egy értesítést a menedzselőnek arról, hogy kimozdítottak egy hardvert. Ennek pedig könnyedén utána lehet járni, hogy ez egy jogosult vagy jogosulatlan beavatkozás volt. Ez is egy óriási előny, ugyanis ha valaki betör a vállalat épületébe, a rendszergazda azonnal látja a monitorán, ha a bűncselekménynek a hardvereszközök is áldozatául estek.

Ma a PC-k fejlesztésében és fejlődésében meghatározó irány ezeknek az üzemeltetési költségeknek a csökkentése, ugyanis ezen technológiák révén éves szinten akár 10-15%-ot is meg lehet spórolni a 80%-ból, így 5 év alatt újabb számítógépek ára is kitermelhető.