A többmagos processzorok drágább szoftvereket jelentenek?

Az Intel és az AMD is rájött, hogy az órajel emelése a technológiai korlátok miatt nem fokozható a végletekig, sőt, úgy tűnik, hogy napjainkra már kezdjük elérni ezt a határt. Nem véletlen, hogy a lapkagyártók egyéb trükkökkel igyekeznek fokozni a teljesítményt: nagyobb cache, végletekig optimalizált architektúra stb. Az egyik legfontosabb, gyakorlatilag pár hónap múlva a mainstream piacon is szárnyait bontogató megoldás a többmagos processzorok bevezetése és elterjedése. Elsőként desktop szinten ezt a vonalat az Intel igyekezett megjelentetni hyperthreading technológiával ellátott lapkáiban, de az AMD hamarosan valós kétmagos CPU-kat fog szállítani. Ezen processzorok elterjedése sok elemző számára nem is kétséges, még ha ez nem is idén fog bekövetkezni, de pár éven belül általánossá válhat.

A vállalati környezetben alkalmazott szoftverek egy jelentős része olyan licenccel kerül forgalomba, mely attól függően alakítja ki az egyes példányok árát, hogy mennyi processzorra alkalmazzák ezt. Egészen mostanáig ez csak a szerverekre volt jellemző, hiszen a munkaállomásokban nem volt értelme többprocesszoros kialakítást megvalósítani – a fenti trend azonban minden bizonnyal változtatni fog ezen. Ezt követően pedig felmerül az anyagi szempontból igencsak fontos kérdés: egy kétmagos, de kívülről nézve csak egynek számító CPU milyen elbírálás alá essen egy, ezt érintő szoftverlicencelés szempontjából?

Egyre bonyolultabbá válik a helyzet

Itt ráadásul nem is áll meg a fejlődés, hiszen a Sun Microsystems és az Intel is dolgozik olyan lapkákon, melyekben nyolc vagy tizenhat processzormag található – ez értelemszerűen tovább fokozza a teljesítményt, ugyanakkor még összetettebbé teszi a problémát. Egyelőre nem világos, hogy a technológiai fejlődés miként változtatja meg a (vállalati) szoftverlicencelés szabályait, de abban az iparág vezető cégeit irányítók is egyetértenek, hogy egy egyszerű, uniformizált rendszerre lenne szükség – aminek létrejötte azonban nem várható a közeli jövőben.

Az AMD ezzel kapcsolatban azt az álláspontot vette fel, hogy a szoftverfejlesztőknek az egy foglalatba beilleszthető chipet egy processzornak kellene venniük. Az Advanced Micro Devices szerint ez egyeztethető leginkább össze a napjainkra kialakult gyakorlattal. Margaret Lewis, a chipgyártó szerverekkel és munkaállomásokkal kapcsolatos szoftverstratégiával foglalkozó részlegének menedzsere elmondta, hogy természetesen nem szeretnék, ha a szoftverfejlesztők nem kapnák meg a pénzüket, de szükség van egy új modell kialakítására, ami eltér a jelenleg alkalmazottól. A Hewlett-Packard, az Intel és a Sun Microsystems szintén úgy véli, hogy foglalatonként kell(ene) számolni a processzorokat.

Nincs összhang

Érhető is a hardvergyártók hozzáállása, hiszen érdekük fűződik ahhoz, hogy minél hamarabb elterjedhessenek az alacsonyabb költséggel előállítható többmagos CPU-k, mind az otthoni, mind a vállalati szférában. Mindez azonban nem most bukkant fel problémaként a számítástechnika fejlődése során először: a Microsoft hasonló problémával találta szembe magát, amikor Windows operációs rendszereit elkezdték az Intel Xeon processzoraira telepíteni. Áthidalandó a problémát, Redmond engedett, és úgy döntött, hogy a továbbiakban a foglalatok száma alapján hozza meg a döntést, mi számít többprocesszoros szervernek és mi nem.

Persze a Microsoft a maga hatalmas tőkéjével könnyebben megengedhet magának egy ilyen lépést, mint a jóval szerényebb büdzsével rendelkező kisebb szoftverfejlesztő cégek. Ráadásul még a nagyok között sincsen összhang abban, hogy hogyan kezelik a helyzetet: a Novell például a SUSE Linuxot a fizikailag elkülönülő processzorok alapján értékesíti, de például a BEA Systems 25 százalékkal többet kér egy licencért, ha az többmagos kialakítású CPU-val ellátott szerveren fog futni. Amiben viszont mindenki egyetért: átalakulás előtt áll a régóta bebetonozódott értékesítési modell – ha tetszik, ha nem.