Teszt: Huawei Ascend Y200 –Belépőszint kínai módra

Egyre terjednek a kínai termékek a mobilpiacon és szinte mindegyik erőssége az ára. Gondoljunk csak a ZTE-re, a WayteQ-re vagy akár most a Huawei-re.  Természetesen nem számíthatunk egy mini atomerőműre az Ascend Y200 belsejében, de azért nagyon kitesz magáért a kicsike, árához képest elég jó teljesítményt mutat.

Mit rejt a csomag?

A készülék egy kicsi dobozban érkezett, amelybe szó szerint mindent belezsúfoltak. A dobozt kinyitva a telefon tárulkozik elénk  és csak alatta vannak a mellékelt dolgok: USB-s töltő, USB-kábel, valamint az akkumulátor. Igen, jól látjátok: fülhallgató nem járt hozzá.

A telefon maga jól van összerakva, nem recseg ha nyomogatom, minden jónak tűnik. Olyan jól van összerakva, hogy kész küzdelem leszedni a hátlapot. A telefon tetején kell kipattintani, majd onnan lehámozni. Néha megijedtem, hogy el fogom törni, de hál’ Istennek még nem sikerült. A hátlapot leszedve még nem tudjuk kivenni a microSD kártyát, ugyanis ehhez el kell távolítani az akksit is. A hátlapnak egyébként kényelmes fogása van, apró kis pöttyök domborodnak ki belőle, ami egyrészt gátolja a csúszást, másrészt jobb a fogása, sőt, emiatt a zsebemből is könnyebben ki tudom venni, mint például a kissé csúszós hátlapú Xperia X8-at.

A telefon hátulján van még egy 3.2 megapixeles kamera, mellette a hangszóró. A telefon elején a kijelző 3.5 collos, HVGA (320×480) és kapacitív. Alatta találhatók az érintőgombok: menü, home, back gomb. A felső Huawei felirat mellett ott van egy alapesetben nem látható LED, ami különböző színeken világít attól függően, hogy mit jelez nekünk. Ilyet találhatunk a Sony készülékein is és akárcsak ott, az Y200 esetében is megtudjuk a változásokat a kijelző feloldása nélkül. Kéken villog Facebook értesítés esetén, pirosan ha lemerül a telefon és akkor is világít, ha tölt.. A telefon bal oldalán vannak a hangerő-szabályozó gombok, jobb oldalon viszont semmi sincs. A tetején, bal oldalt a képernyőlezáró és kikapcsoló gomb (amely sajnos eléggé kicsi), középen pedig a 3.5 mm-es jack dugó. Alján található a microUSB csatlakozója, amely fedetlen, így sajnos belejuthat a piszok a zsebünkből, és extrémebb esetben kontakthibát is okozhat. A telefon 116,9 x 61,4 x 11,7 milliméter, kényelmesen használható még egy kézzel is.

A telefon fogása nagyon kényelmes, az egyetlen negatívum, hogy a készülék maga túl nagy egy ekkora kijelzőhöz, néha igen kicsinek mutatkozik a rajta lévő üres felületekhez képest.

Használat közben

A specifikáció pontosan azt mutatja, amire az árából következtethetünk. ARMv7-es, 800 mHz-es processzor, Adreno 200 GPU, és csak 256 MB RAM. Ez nagyon kevésnek tűnik, 2010-ben a középkategóriás telefonok rendelkeztek ennyivel, mára már a legtöbb belépő szintű telefon is 512 MB-ot tud felmutatni, elvárhatnánk ettől a gyártótól is. A szabadon felhasználható belső tárhely is nevetségesen kevés: 160 MB, épp hogy elfér pár alkalmazás, microSD kártya beszerzése kötelező!

WiFi (802.11 b/g/n), Bluetooth, GPS és 3G természetesen van. Minden hardvere ellenére a telefon hihetetlenül gyors, nem fagy le, nem szaggat. Nem tudom hogyan csinálták ezt a kínai fejlesztők, de a saját kezelőfelülettel rendelkező rendszer mintha egyenesen erre a hardverre lett volna kitalálva. Az 2.3.6-os alap Android kezelőfelülete teljesen át lett szabva a fő- és feloldóképernyőn. Utóbbinál ugyanis (akár csak az Ice Cream Sandwich-nél) három alkalmazásindító ikon van, így ujjunkat odahúzva egyből a választott alkalmazás nyílik meg. A főképernyő annyiban változott, hogy az alsó sorban bal oldalt kapott helyet az főmenü gomb, mellette pedig személyre szabható három gyorsindító, alap esetben e-mail, telefon és a böngésző.

A telefon felhasználói interfésze (UI) úgy lett kialakítva, hogy a leginkább kielégítse igényeinket. Egyszerű, gyors felület, nagy ikonok és gombok, és mindezek mellett saját animációk. Nem szűkölködtek a változtatásokban, teljesen új, Huawei-es boot-animációja van, valamint a telefonkönyv és a tárcsázó kinézetét is megváltoztatták egy kicsit.

Multimédia

A hagyományos Android billentyűzeten kívül telepítve van rajta a TouchPal, mindenkinek saját szívügye, hogy szereti-e vagy sem. Plusz alkalmazásként jár hozzá fájlkezelő, jegyzettömb, de  ezek mind alapszintű appok, ezeknél szinte csak jobbak vannak a Google Play-en. Egy nagy pozitívum a Documents To Go nevű app, amellyel Office fájlokat tekinthetünk meg vagy módosíthatunk. Még egy ajándék tőlük az Adatfolyamok, amely a Sony Ericsson Timescape-jének gyártói megoldása, ezzel egy helyen tekinthetjük meg a Twitter-es vagy Facebookos újdonságokat. Van egy egyszerű időjárás-előrejelző applikáció saját widgettel, valamint egy AppInstaller (apk fájlok telepítését teszi lehetővé).

Az egyik legjobb húzás mégis a következő: a Biztonsági mentés. Ezzel alkalmazásokat, névjegyeket, SMS-eket, de még a kezdőképernyőt is lementhetjük SD kártyára, ahonnan visszahozhatjuk őket.

Multimédiás szempontból a telefon nem nyújt túl sokat. A kamera nagyon kiábrándító. Nagyjából olyan képet ad, mint egy jobbféle 2 megapixeles kamera. Szemcsés, a fényekkel sincs jóban, és gyári szoftver révén túl sok beállítást sem tartalmaz. A videófelvétel is csak VGA. A zenék terén viszont már más a helyzet, ugyanis a hangszórónak egész kellemes hangja van, elég hangos, és mindent összevetve nem lehet rá panaszunk. A zenelejátszó is teszi a dolgát, az albumborító mögött egy ritmusra mozgó animáció van, ellenben hangszínszabályozó nincs.

Ahhoz képest, hogy a telefon nagyjából 35 ezer forintba kerül, rendkívül sokat nyújt: gyors rendszer, teljesen új kezelőfelület, plusz alkalmazások. Nincs igazán mihez hasonlítani, hiszen ebben az árszegmensben nincs versenytársa (talán a Samsung Galaxy Y – a szerk.). Egy tíz ezressel drágábban sokkal jobb termék nála a Sony Ericsson Live with Walkman, azonban alacsony áron ezen a két terméken kívül vásárolni valószínűleg hiba.

Vini, Vidi, Verdict

Rengeteg terméket gyártott már le a cég, az Y200-tól a többmagos telefonokig, de a legnagyobb durranás mégis ez, hiszen a gyenge hardvert ellensúlyozza a pénztárcában maradt pénz. És ami még mellette szólhat, az a remek megoldás, amit a szoftverrel műveltek a kínai mérnökök, hiszen amit sikerült kihozniuk 256 MB RAM-ból és 800 mHz-ből, azt iskolákban kéne tanítani. Az egyetlen hibája a kamera, ott viszont sikerült melléfogniuk. De nincs okuk panaszra így sem, a képességei messze túlmennek a vártnál, mindennapos használatra is ajánlani merem. Ha éppen olcsó telefon választása előtt állsz, akkor azt hiszem nem is kell keresned tovább, mert ennél jobbat nehéz lesz találni.