Teszt: Dell Inspiron 5520 – csini csajszi

A Dell laptopokhoz ezerszer volt már szerencsém. Ha röviden jellemeznem kellene őket, akkor azt mondanám, hogy “kicsit többet”. Ahány járt nálam ugyanis, azoknál mindig azt figyeltem meg, hogy valami pluszt is kapunk a pénzünkért. A kezeim közé kapva így most is azt kerestem, hogy mennyiben több a Dell Inspiron 5520. A lényeges különbséget nem a belsőben, hanem a külsőben találtam. Az ugyanis, hogy cserélhető a fedlapja és így akár a hét minden napjára, vagy az összes hangulatunkhoz lehet más színünk, nem túl gyakori. Laptopoknál legalábbis.

Aztán látva, hogy életstílus-termékről van szó, azonnal kíváncsi lettem az árára. Az első keresésnél leesett az állam, mert a kereső kidobott nekem egy 386.000,- forintos árat a Dell Inspiron 5520 keresőszavakra. Na, az nem ez. Az ugyanis az i7-es procival szerelt, nameg a 256 GiB-os SSD-s (mozgó alkatrész nélküli tároló a vincseszter helyett) változat. Na, az meg is ér majdnem 400 ezrest. Ez a kis csinos viszont úgy 200 környékén indul – boltja válogatja – és i3-as Intel procival, 4 GiB RAM-mal, 500 GiB-os merevlemezzel kábítja a női szíveket.

Mit talál még az érdeklődő családtagom, ha kinyitja? Nos, elsőként egy bordó hátlapot, amivel a hozzám került változat érkezett. Milyen bordó ez? Hát nem piros, az biztos. Csak mi, férfiak lennénk esetleg olyan elvetemültek, hogy ezt pirosnak hívjuk (néhány kereskedőnél így is szerepel: tűzpiros). Persze a bordó is egy piros, de ennél a gépnél én magam is látom, hogy nem piros. Ellenben olyan bordó, ami felhívja magára a figyelmet. Ezt ki lehet tenni az asztalra nagy nyilvánosság előtt és messziről látja majd mindenki, hogy nem egy alsó kategóriás, gazdaságos cuccról nyomulunk.

Aztán ahogy kinyitja a hölgy ismerősöm, azt veszi észre, hogy simán ki tudja nyitni. Nem, hölgyeim, az a kis retesz nem a laptop kinyitására van, az a színes hátlapot segíti egyszerűen lecserélni. Hogy azt se kelljen feszegetni. Nincs semmilyen körömszaggató zár és akár hiszitek barátaim, akár nem, a lányoknak ez is fontos. Szerencsére eszébe jutott a tervezőmérnöknek is, így a széleit megragadva, minden lacafaca nélkül kinyílik. Csak a zsanér tartja zárva és az is segít a becsukódásnál is. Az utolsó pár centin úgy összerántja magát, mint egy kagyló. Hát, ha kagyló, akkor gyöngyöt rejt. Szép csukva is. És mivel az utolsó centiken tényleg becsapódik, nagyon jó dolog az a gumírozott keret is, ami az összecsukódó részeket óvja a koppanástól. Ettől a becsukás puha, kellemes.

A gyári adatokat megtaláljuk a gyártó weboldalán, ide kattintva, ezzel nem is untatnám a kedves olvasót. Nézzük inkább a lényeget! Az első és legfontosabb, hogy a kijelző WXGA és mint tudjuk, ezekben a rövidítésekben a W mindig a széles képernyőt jelenti. Így ez a képernyő tökéletesen alkalmas arra, hogy mozizzunk vele. Szórakozáshoz tehát tökéletes. Igaz, hogy a képernyő sajnos itt is fényes, azaz tükröződik, de ezzel meg kell barátkozzunk, mert manapság egyre nehezebb matt képernyőt találni.

A következő fontos dolog a proci és a memória. Ez az i3-as Intel nem egy erőgép. Ha viszont nem erőltetjük a gépnyúzó dolgokat, tökéletesen elviszi a gépet. A memória sajnos kevés. Azt hiszem megegyezhetünk abban – és akár borítékolhatjuk is -, hogy Windows 7 hez minimum 8 GiB dukál. Ebben csak 4 GiB van és kívánná a 8-at. A tesztgépen Home Basic oprendszer volt,  a boltokban kaphatókon Linux van 198 ezresért. Én biztosan egy 64 bites valamit tennék rá és megnyomnám a RAM-ot a maximálisan beletehető 8 GiB-ra, mert az nagyon megkíméli az idegeket.

A hardverben szerethető a HDMI kimenet, ez is alátámasztja, hogy ezt a gépet multimédiázásra is szánják. Szerencsére meghagyták rajta a régebbi monitorcsatlakozót is, így azok sem csalódnak, akik régebbi kivetítőkhöz szeretnék csatlakoztatni. Szerethető a 4 darab USB3-as csatlakozó is, amelyekkel azért száguldozik ám a megfelelő külső vinyó.

Elébb már említettem, most hangsúlyoznám, hogy a csinos külsőt kölcsönző fedőlap egy egyszerű mozdulattal lepattintható. Igaz, hogy ezt élvezzük, kell vásárolni még hátlapokat, mert a géphez egyet kapunk. Az interneten keresve én bizony nem találtam még fedlapot, de más Dell típusokhoz úgy 2500 forint körül vannak, így gondolom ehhez is ennyiért lesznek, ha majd lesznek. Ha pedig az ember vesz pár ilyen fedlapot, esetleg ezekre alapozottan készít egyedieket, az is lehet az önkifejezés eszköze. Én biztosan azzal kezdeném, hogy veszek legalább hármat és azzal sokkolom a környezetemet, hogy naponta “másik” laptoppal jelenek meg. A felületes szemlélőnek ugyanis úgysem tűnik fel, hogy ez ugyanaz, mint tegnap volt, csak más színű…

Kiknek ajánlanám? Nos, azoknak a nőknek, akiknek fontos a külső és a megjelenés. Azoknak az apáknak és férjeknek, akik szeretnék a feleséget, lánygyermeket megörvendeztetni valami széppel. Azoknak, akik szeretik a változatosságot. Ez a laptop szép is, meg jó is, úgyhogy szeretni fogják.  Örömöt okozni pedig jó.