Teszt: HTC Titan – Nagyon nagy

Egyszer mindenkinek kijár lent is, fent is. Életem első Windows Mobile 7.5-ös készüléke (Mattheus és Koci után én is elvesztettem az érintetlenségemet a témában) lett ez a hatalmas készülék. Nehéz lesz úgy írni róla, hogy ne essek abba a hibába, hogy nem a készülékről, hanem az operációs rendszerről írok. Ha esetleg mégis így lenne, előre is elnézést kérek. Egyébként a WinMo 7.5 oprendszerről igen részletesen ír Mattheus a Nokia Lumia 800 tesztben.

Szóval hatalmas, mert a számomra etalonnak számító és szerintem pont a még kényelmesen kezelhető Galaxy S2-nél minden méretét tekintve jóval nagyobb (a számok magukért beszélnek: 66.1 x 125.3 x 8.49 vs. 70.63 x 131.5 x 9.9 mm), a tömege pedig 116 grammal szemben 160 gramm. De nézzük a jó oldalát, nem kell a zsebünkhöz nyúlni folyton, ha elfelejtenénk, nálunk van-e a telefonunk.

Ugyanakkor ez a méret egyáltalán nem öncélú, az ok, ami miatt ekkorára növelték, az a hatalmas és igen jó minőségű kijelző. 4,7 colos, azaz  majdnem 12 centis képátlójú S-LCD kijelzőt álmodott rá tervezője, a képminőség pedig olyan, ami a legszőrösebb szívet is meglágyítja, keresve sem lehet róla rosszat mondani, de komolyan. Amikor először a kezembe kaptam és bekapcsoltam, ahogy az a hatalmas egybefüggő fehér felület világított brilliáns fényerejével, komolyan mondom, emelkedett a pulzusom. Pedig nem ez volt az első mobiltelefon a kezemben.

Még nem tettem bele SIM-kártyát, már elbűvölt azzal, hogy sokkal vékonyabb körben a kijelző kerete, mint az SGS2-nél (aztán lehet, hogy a vastagabb keret az S-AMOLED  miatt kell, nem tudom) és a fehér az tényleg hófehér és nem egy alig hajszálnyit kékes vagy zöldes, mint az organikus kijelzőknél. Igaz, cserébe a fekete nem koromfekete, de ezzel együtt lehet élni.

Azt hiszem, ilyen hendikeppel régen indult nálam mobiltelefon.

Külső, ami alapján az ember először véleményt alkot

Jellegzetes HTC kinézet, széles hangszórórés a kijelző felett, a rés szélén töltésjelző LED szépen, ízlésesen rejtve. A teljes előlap egybefüggő edzett üveg (de nem gorilla glass), rajta csak a logo, a fény- és közelségérzékelő, mellette az 1,3 MP-es előoldali kamera, alul pedig a 3 db kötelező WinMo szenzoros billentyű látható. Szép, kifejezetten letisztult előoldal.

A hátoldal már sokkal érdekesebb, csak a HTC Titánnál látni ilyet!

Az összes fizikai kezelőgomb, mindhárom antenna (GSM, WLAN, BT) ebbe az eloxált alumíniumból készült, részben gumiszerű műanyaggal kiegészített hátlapban található. Levéve a hátlapot – mely mint egy héj, körbefogja az egész készüléket a kijelző üvegje kivételével – hirtelen meztelenné válik a készülék, azonnal megszűnik a mobil-térerő, nincs WLAN, megszakad a Bluetooth-kapcsolat. Ez mintha a túlsó véglet lenne a többi HTC-hez képest, hiszen rendszerint alig kulcslyuknyi méretű nyílás van csak az akkumulátornak meg a SIM-kártya behelyezésére.

A neten több helyen is olvasni arról, hogy a hátlap eloxált alumínium anyaga sérülékeny, a hozzám került teszt-készüléken is voltak már apróbb nyomok, pedig a tesztelők mindig vigyáznak a készülékekre.

A gombok nyomáspontja professzionális, de rögtön jön a keserű pirula, számomra a bekapcsológomb a legrosszabb helyen van, mert a jobb felül elhelyezés ilyen méretű készüléknél már kétkezességet feltételez, ellentartani a rövid oldalon kell(ene), pedig nincs kicsi kezem, de kihívás volt fél kézzel bekapcsolni.

Másik bajom a kijelzőméretből származik, böngészéskor a visszalépést a vissza gomb megérintésével lehet kérni (ami a WinMo-n valamiért a bal alsó sarokba került), igenám, de jobb kézben tartva (az emberek többsége mégiscsak jobbkezes) egyetlen ujjal sem tudom elérni a vissza nyilat, pedig annyira nincs kicsi kezem.

Belsőség

A készülék lelke ugyanaz a Qualcomm Snapdragon MSM8255T lapkakészlet, melyen belül egy egymagos Scorpion processzor és egy Andreno 205-ös videoprocesszor dolgozik, mint ami a Nokia Lumia 800-ban, az SE Xperia Arc S-ben vagy a Samsung Galaxy W-ben található, csak ott nem hajtják ki 1,5 GHz-re, csak 1,4-re. Mivel a WinMo egyelőre nem támogatja a többmagos architektúrát, ezért nagyjából ez a maximum sebesség, amit 2012-ben ki lehet hozni WM telefonon.

A készülék vásárlója 512 MB-nyit kap RAM-ból és 16 GB-nyit háttértárolóból, sajnos ez a vége, az iOS mintájára a WinMo is bővíthetetlen. Ez tulajdonképpen nem zavaró (azt leszámítva, hogy egy fele ennyi árú, Androidot futtató készüléknél természetes a legalább 32 GB-os bővítési lehetőség), ami zavaró, hogy nekem az 1 hét tesztidő alatt nem sikerült akár a Symbian, akár az Android mintájára meghajtóként csatlakoztatni Windows 7-et futtató PC-hez. Csak Zune-nal és csak szinkronizálás útján lehetett kinyerni a tesztképeket is. De ez lehet az én hiányosságom is.

Akkumulátornak 1600 mAh-s jár a készülékkel, ekkora kijelző mellett (végig készenlétben lévő WLAN-nal, hiszen a leveleimet meg kellett kapjam) a szűk 24 órás készenléti idő ha nem is kimagaslónak, de átlagosnak nevezhető. 5-6 óra pluszt lehet nyerni, ha az ember csak 2G-n használja (GSM-mode), az UMTS-t elfelejti.

Használat

Telefonként használni kissé szokatlan a Mangót, de ebben komolyat teljesít a Titan, kiváló a hangminőség nálam is és a túloldalon is, ezért dicséretet érdemel a gyártó. Stabil a WLAN-kapcsolat is (802.11 b/g/n), a bluetooth is megfelelően működik, stabilan működött Nokia és Samsung BT-headsetekkel is. A telefonkönyv görgetésének simasága sokkal közelebb van az etalonnak számító iPhone-simasághoz, mint az Androidéhoz. Lehet szeretni, lehet nem szeretni a WinMo-t (én pl. nem szeretem), de azt el kell ismerni, hogy ez a csempés minimalista-dizájn a maga egyszerűségében remekül használható.

Ami óriási pozitívum, ahogy beraktam a SIM-kártyámat, megadtam neki a fő g-mailes fiókomat, beírtam a jelszót és 20 mp múlva ABC-be rendezve készen volt az 590 telefonszám, hívóképekkel együtt! De ez mondjuk inkább a WinMo-nak jó pont, de meg kellett említsem!

A HTC sokat hozzáadott a Microsoft rendszeréhez, de Bill Gates csapata is igyekszik, az alatt a 7 nap alatt, míg nálam volt a készülék, 2x volt teljes rendszerfrissítés. Persze, nüansznyi változások voltak csak, megtudni, mi változott, azt csak a changelogból lehetne, ha áll(na) ilyen rendelkezésre.

Multimédia

Kezdem azzal, hogy a hozzá adott headset kizárólag telefonbeszélgetésre jó. A hangminősége a beszédhang-frekvenciában megfelelő, zenét hallgatni viszont nem ajánlott, kiábrándulás a vége. Ráadásul kényelmetlen is, bár lehet, hogy ennek lyuk-méretbeli okai vannak, nem elég tág a fülem. Egy normális, 7-8e Ft-os headsetet használva kinyílik hangzáskép, lehet akár élvezni is a zenét!

Elérkeztünk a fényképezőgéphez. Éppúgy 8 MP-es a szenzor, mint a többi csúcskészüléknél, ám az állóképek minősége szerintem hagy kívánni valót maga után, bár azt be kell látni, a látószöge sokkal nagyobb, mint az összehasonlításhoz használt Galaxy S 2-nek. Természetesen minkét készülék alapértelmezésen van, a képek nincsenek manipulálva. (További képek a galériában láthatóak.)

Templom Titánnal

Templom Galaxy S2-vel

A képek sokkal elmosódottabbak, kevésbé részletgazdagok, a méretük is kb. a fele, mint az SGS2-nek. A panorámafelvétel – mint az már a HTC Radarnál ki lett tárgyalva – zseniálisan működik, sokkal jobban, mint eddig bármelyik gyári kamerakezelőnél látni lehetett.

Szintén kiemelkedő (köszönhetően a dupla LED-mobilfénynek) a makrófotózás, legalábbis érzésem szerint szebb a HTC képe, mint az SGS2-é.

Orchidea macro Titánnal

Orchidea Galaxy S2-vel

Videofelvételben a Titan hozza azt, amit egy 720p-s videorögzítéstől elvárható, jól működik a felvétel közbeni autofókusz, sztereo hangot vesz a felvétel alá, de hát a szimpla processzormag miatt (ami megkötés a szigorú Windows mobile rendszerben) FullHD-t nem tud.

Végkicsengés

A HTC Titan X310e egy kiválóan összerakott, de hatalmas és nehéz készülék, a WinMo-nak megfelelő korlátozásokkal lerontva. A kijelző brilliáns, a hálózati teljesítménye szintén. Tetszett, de ismerve a tajvaniak által kikalkulált szerintem irreálisan magas árat, úgy vagyok vele, mint a parasztbácsi az állatkertben a zsiráffal, szép-szép, de otthonra nem kéne.