Már idén beindulhat a kereskedelmi forgalomba állítása annak a tengerfenéken elhelyezett adatközpontnak, amely az ígéretek szerint a hagyományos megoldások töredékéért építhető ki.

Az adatközpontok üzemeltetése sosem volt egyszerű, vagy éppen olcsó vállalkozás, ám a mostani alapanyag- és energiaszűkös időkben még fontosabbá váltak a hagyományos megoldásoknál jobb mutatókat, kevesebb erőforrást igénylő fejlesztési irányok. Különösen, hogy az egyre szélsőségesebbé váló időjárás újabb és újabb megoldandó problémákat eredményez.

Ezek fényében meglehetősen jó irányba indult el a Subsea Cloud, amely nemrégiben jelentette be, hogy még 2022 vége előtt üzembe áll az ügyfelek számára is elérhető tenger alatti adatközpontja Washington állam partjainál. A tervek között szerepel két további, a Mexikói-öbölben és az Északi-tengeren létesített egység.

A vállalat tájékoztatása szerint saját fejlesztésű, víz alá süllyesztett moduljaikkal 40 százalékkal csökkenthető az energiafogyasztás és a szén-dioxid-kibocsátás egy átlagos szárazföldi adatközponthoz képest. További előny, hogy a közvetlenül a part mellé telepített központok késleltetési idője is minimális, hiszen a felhasználás (nagyváros) közvetlen közelében van.

Különleges szerverfürdő

Az első körben leginkább “kirakatprojektként” használt washingtoni létesítményt egy tengeri konténer méreteivel rendelkező egység alkotja, amelyben 16 tárolóban összesen 800 szerver fér meg egymás mellett. Amennyiben ez kevésnek bizonyulna, egy újabb kapszula hozzáadásával a kapacitás könnyedén bővíthető lesz. A vízalatti központot a szárazfölddel egy 100 Gbps sebességű adatkábel kapcsolja a hálózathoz.

A Subsea tárolóiban elhelyezett eszközök speciális hűtőfolyadékba vannak merítve, amely a hőt igen, ám az elektromosságot nem vezeti. A kapszulákat úgy tervezték, hogy a hőt passzívan oszlassák el, nem pedig szivattyúkkal, ahogyan az a szárazföldi adatközpontokban a merített hűtésnél jellemző.

A cég alapítója nyilatkozatában azt emelte ki, hogy több előnyt ötvöző megoldásukkal 1 MW kapacitást akár 90 százalékkal kevesebb költséggel is ki lehet telepíteni, mint amennyibe egy szárazföldi létesítmény 1 MW-os kapacitásának üzembe helyezése kerül.

Természetesen adódik a kérdés: mi történik, ha meghibásodik valami? A Subsea szerint az ügyfelek ütemezhetik az időszakos karbantartást, beleértve a szervercserét is. A vállalat ígérete alapján 4-16 órát vesz igénybe, amíg egy csapat a helyszínre ér, felhozza a szükséges egység(ek)et, és kicseréli a berendezéseket.

Az USA partjánál induló kereskedelmi célú telepítés közvetlenül a kikötő mellett, sekély vízben történik, így az ügyfelek akár rá is láthatnak a szervereiket rejtő konténerre. A másik két tervezett helyszínen azonban lényegesen mélyebbre, 200-300 méterrel a felszín alá merítik majd a blokkokat.

Másnak is eszébe jutott már

A tenger és az adatközpontok közvetlen párosításának ötletével mások is aktívan kísérleteznek. A legismertebb talán ezek között a még 2014-ben kezdődő Project Natick. A kísérletet ugyanis nem kisebb név, mint a Microsoft végezte. Ennek keretében a skóciai Orkney-szigetek mellett bocsátottak le egy 864 szervert tartalmazó kapszulát, amelyet két év fürdőzés után 2020-ban emeltek ki. Redmond akkor igen kedvezően nyilatkozott a teszt eredményeivel kapcsolatban. A Subsea megoldásával ellentétben a Project Natick szervereit nem folyadék, hanem nitrogén ölelte körül.

És persze nehéz olyan témát találni, amit már nem próbálnának megcsinálni Kínában. A Beijing Highlander elnevezésű vállalkozás sikeres teszteket követően tavaly év végén írt alá megállapodást egy kereskedelmi célú víz alatti adatközpont-rendszer kiépítésére. A Hajnan szigete mellé tervezett projekt értéke eléri az 5,6 milliárd jüant (kb. 810 millió dollár).

Forrás: Bitport