Intézményi IT-fejlesztések

A hazai közszférában az informatikai beruházások fő irányának kialakítására a szervezetek felsővezetésének van a legnagyobb mértékű befolyása – olvashatjuk a Magyar Infokommunikációs Jelentés legutóbbi kiadásában.

Érdekérvényesítő erő
A BellResearch 1.010 intézmény IT-döntéshozójának megkérdezésével készített reprezentatív, éves rendszerességű kutatása szerint a szervezetek háromnegyedénél a felsővezetők informatikai döntéshozatali érdekérvényesítő képessége erős (ötös skálán legalább 4-es értékű, átlagosan 4,2), őket a rangsorban a felettes szervezet és a funkcionális vezetés követi (3,5-es, illetve 3,4-es átlaggal). Az IT-beruházási döntésekre gyakorolt befolyás mértéke szerint az intézményi informatikai vezetők csak a negyedik helyen állnak, érdekérvényesítő erejük a közepesnél is gyengébb, mindössze 2,8-es átlagértéket kapott.

Ez alól a központi költségvetési ág a kivétel, ahol az IT-vezetők döntési befolyása jóval erősebb (4,0), a funkcionális vezetőkét is megelőzi. A közszférában az alkalmazottak, az infrastruktúra használói viszonylag csekély mértékben hatnak a döntésekre (2,4), míg a társintézmények, az ügyfelek, partnerek, illetve a beszállítók befolyása gyakorlatilag elhanyagolható (1,3 és 1,5 közötti).

Hatékonyságnövelés
A Jelentésben a BellResearch részletesen bemutatja a közszféra komplex informatikai projektjeinek fejlesztési prioritásait is. A legtöbb költségvetési intézménynél (56 százalék) érvényesül a megfelelés kritériuma az új rendeleteknek, szabályoknak, előírásoknak, ami a korábbi kutatási eredményekhez hasonlóan alakul.

Fontos változás viszont 2004-hez képest, hogy a belső működési hatékonyság növelése egyre szélesebb kör számára meghatározó faktor: egy évvel korábban csak a szervezetek 27 százalékánál, 2005-ben viszont közel minden második intézménynél megjelent, emellett erősödik a költségmegtakarítás fontossága is.

Adatbiztonsági törekvések
Az igazodás a felettes szerv rendszer- és alkalmazáskövetelményeihez a központi költségvetési ágban játszik kiemelt szerepet (az intézmények háromnegyedénél), és ebben a körben a legerősebb az új feladatok kiszolgálásának, illetve az adatbiztonság növelésének igénye is.

Korlátok és hiányok
A fejlesztések legjellemzőbb korlátját a meginterjúvolt döntéshozók szerint – a Jelentés 2004-es eredményeihez hasonlóan – továbbra is az anyagi lehetőségek szűkössége jelenti: az intézmények 94 százaléka küzd forráshiánnyal, és ezt négyötödük leküzdhetetlennek ítéli. Ehhez képest az egyéb problémák előfordulási gyakorisága általánosan alacsony: az IT-szakember-hiány a szervezetek 16, a belső emberi-erőforrásigény 10 százalékukat érinti. A központi költségvetési ágban az előbbiek mellett a szervezet nagyságából adódó rugalmatlanság, a hosszú döntéshozatal is szélesebb körben nehezíti a fejlesztéseket.