A csatlakozás nyertesének egyike a távközlés

A hazai cégvezetők és gazdasági döntéshozók Magyarország uniós felkészültségét csak közepesnek ítélik, amelyet azonban a többi tagjelölttel azonos szintűnek minősítenek – derül ki a BellResearch és a Figyelő közös felmérésből. A nagyvállalatok vezetőinek 60 százaléka pozitív hatásokat prognosztizál a magyar gazdaságban, bár ugyanekkora arányuk nem számít a tőkeimport növekedésére. Minden tizedik nagyvállalat gazdasági vezetője szerint a csatlakozás ösztönzőleg hat majd cégük külföldre irányuló befektetéseire.

Az Európai Unió keleti bővítése az európai integráció több mint 50 éve tartó szakadatlan folyamatának legújabb, minden bizonnyal korszakos lépése. A 2004. május 1-jén uniós tagságot szerző országok merőben eltérő történelmi háttérrel rendelkeznek, és egészen más körülmények között, illetve feltételek mellett csatlakoznak, mint a bővítés korábbi hullámai során belépő államok. A csatlakozásra várók gazdasági, politikai és társadalmi fejlődése a rendszerváltozást követően eltérő pályán és rendkívüli dinamikával ment végbe, ami kihangsúlyozza egyébként is karakteresen különböző adottságaikat. E folyamatok ma is lendületesen zajlanak, előre látni, tervezni csak meglehetősen nagy bizonytalansággal lehet. A BellResearch és a Figyelő közös felmérésének célja a gazdaság vállalati szereplői álláspontjának, vélekedésének szakszerű feltérképezésével – a gazdaság gyakorlati oldaláról közelítve – ezen bizonytalanság csökkentése.

Magyarország felkészültsége
Az üzleti döntéshozók több mint fele közepesre értékelte Magyarország felkészültségét; a többiek inkább alacsonynak, mint magasnak tartják a felkészültség szintjét. Ez a kép nem változik a különböző vállalati szegmensekben sem, bár a középvállalatok összességében a másik két szegmensnél jobb osztályzatot adtak. A legkritikusabban a nagyvállalati szegmens vezetői ítélik meg a helyzetet, 56 százalékuk közepesre, 32 százalék pedig rosszra minősítette a felkészültséget.

A többi csatlakozó ország teljesítményéhez hasonlítva Magyarország relatív felkészültségét nagyjából a többi tagjelölttel azonos szintűnek látják a vállalati vezetők. A legjobbnak a törvényi háttér, a szabályozási rendszer állapotát ítélték meg. Közel ilyen pozitív a vélemény az oktatási rendszer és a közbiztonság hazai állapotáról. Összességében a hazai gazdasági szereplők versenyképességét is jobbra értékelték a válaszadók, de igen kis többséggel. Nem ilyen kedvező a megítélés a befektetőkre gyakorolt vonzóerő, az államigazgatás harmonizációja és az intézményi háttér kialakítása, illetve a szociális biztonság szempontjából. Ugyanakkor kiemelkedően rossznak ítélték meg a válaszadók az egészségügyi rendszert a többi csatlakozó országéhoz képest.

Az EU-csatlakozás hatása a hazai gazdaságra
A belépés magyar gazdaságra gyakorolt általános hatását a vállalatok vezetőinek közel fele (47%) kedvezőnek gondolja. Jelentős súlyt képviselnek azok, akik semleges álláspontra helyezkednek (40%). Kedvezőtlen eredményeket vár a megkérdezettek valamivel több mint 13 százaléka. Legoptimistábbnak a nagyvállalati szegmens mutatkozik, 60 százalékuk pozitív hatásokra számít, körükben a legalacsonyabb a változást nem várók és a pesszimisták száma. A vállalat méretével az optimizmus kézzelfoghatóan csökken, bár a kisvállalatok körében sem nagyobb a negatív várakozások részesedése, mint 14 százalék, inkább a semleges válaszok jellemzőek.

A kedvező irányú várakozások a külföldi jelenléttel rendelkező, központi régióban működő vállalatok egyetemi, azon belül is közgazdasági végzettségű vezetői körére jellemzők. A kedvezőtlen hatásra számítók között a mintabeli súlyuknál több a nyugat-magyarországi, a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező, a jogi végzettségű, illetve a női vezető.

Sugár Mihály, a BellResearch vezető tanácsadója szerint a vállalati szegmensek között a gazdaság általános tendenciáit illető megosztottság nem meglepő. A nagyvállalati környezet az ország felkészülése során többé-kevésbé stabilizálódott, a privatizáció lezajlott, a nemzetközi versenytársak megjelentek a hazai piacon; a változások túlnyomó része a kereskedelmi feltételekben is végbement. Természetesen a vámunió, a közös külső vámtarifák érvénybe lépése számukra is jelent új körülményeket, azonban a kisebb vállalatok számára bizonytalanabbá válik a környezet: a kevesebb erőforrással rendelkező cégek az élesedő versenyben való helytállásra rosszabb esélyeket érzékelnek.

A leginkább érintett ágazatok
A vezetők közel 80 százalékának véleménye szerint a leginkább érintett ágazat a mezőgazdaság és a bányászat, ezt a kereskedelem követi. Az első öt ágazatban szerepel még az élelmiszeripar, a turizmus és a szállítás, szállítmányozás, raktározás. A döntéshozók arra számítanak, hogy a csatlakozás nyertesei között lesznek a szállítás, szállítmányozás, kereskedelem, a pénzügyi szektor, az egészségügy, a turizmus, valamint az autó- és járműipar. Ide sorolható még a távközlés, az ingatlanpiac és az oktatás is. Problémás ágazatként azonosították a könnyűipart, az élelmiszeripart és a mezőgazdaságot és a bányászatot, illetve a vegyipart.

Ezek az eredmények összhangban vannak olyan, korábban közzétett nemzetközi szakértői véleményekkel, amelyek az ágazatok strukturális adottságaiból és fejlettségéből kiindulva kísérlik meg az előrejelzést – teszi hozzá Sugár Mihály, a BellResearch vezető tanácsadója. Egyes források az élelmiszeripar és a vegyipar helyzetét többesélyesnek minősítik. Az élelmiszer-feldolgozó ágazat számára a vámunió és a közös egységes külső vámok rendszere egyszerre jelent korlátokat és új lehetőségeket is: a jövő tehát az alkalmazkodóképességen és a hatékony gazdálkodáson múlik. A vegyiparban még nem ment végbe a struktúraváltás, amelyen a rendszerváltozást követően más ágazatok keresztülestek: itt jelentős mozgás várható.

A tőketranszfer várható mértéke és iránya
A BellResearch és Figyelő közös felmérése szerint a hazai vállalatok 90 százalékának jelenleg nincsen külföldi képviselete (a felmérés készítői a külföldi jelenlét szempontjából azonosnak tekintették, hogy az leányvállalaton, képviseleten vagy más érdekeltségen keresztül valósul meg). Ez az arány jelentősen különbözik a nagyvállalatok körében, ahol csaknem egynegyedüknek van. A képviselettel rendelkezők között jellemző a központi régióban lévő székhely, a legalább 50 százalékos külföldi tulajdonrész, illetve az egymilliárd Ft feletti éves árbevétel.

A vállalatvezetők közel fele nem számít a tőkeimport növekedésére, különösen a nagyvállalati vezetők gondolják így (60%). Összességében a tőke behozatalának növekedését prognosztizálja a megkérdezettek 41 százaléka, de a nagyvállalati vezetők ennél kisebb (34%), a középvállalatok képviselői pedig nagyobb arányban (50%). A BellResearch elemzői szerint ennek hátterében az kereshető, hogy a nagyvállalatok látókörében többé-kevésbé végbementek a jelentős külföldi beruházások, ennek akadályai már korábban megszűntek. Ezzel szemben jogos várakozás érzékelhető a közepes vállalatok között, mert az egységes piacon a kisebb tőketulajdonosok mozgása is leegyszerűsödik, így a számukra releváns gazdasági területeken megélénkülhet a beruházási kedv.

A gazdasági döntéshozók háromnegyed részének az a meggyőződése, hogy vállalatuk nem fog aktívabban hozzájárulni a tőkekivitelhez, mint azt korábban tette. Ez az álláspont még jellemzőbb a nagyobb vállalatok között (85%), hiszen csak minden tizedik (11%) gondolja úgy, hogy csatlakozás ösztönzőleg hat a külföldre irányuló befektetésekre.

A nagyvállalatok vezetőinek 58 százaléka szerint jelentős tőkemennyiség jelent meg ágazatukban (sőt, minden harmadik cég szerint a külföldi tőke vált meghatározóvá). Ezzel szemben áll 42 százalék véleménye, akik úgy gondolják, hogy nem történt, vagy nem jelentős a külföldi befektetés az ágazatban. A középvállalatok vezetői összességében a külföldi tőke szerepét ágazatukban kisebb jelentőségűnek látják, és ez még erősebben jelentkezik a kisvállalatok véleményében.