Teszt: HTC One X + – Nagy test, nagy élvezet

A HTC One X + mostani, 180.000 Ft körüli árával nem olcsó, de gyakorlatilag mindent tud, amit ma egy mobiltelefonnak, vagy egy tabletnek kell tudnia. Azért írom ezt a kettőt így egyszerre, mert egy ekkora kijelzővel – ilyen áron – az ember elég hamar elgondolkodik azon, hogy emellé kell-e egyáltalán tablet, én a magam részéről egy határozott nemmel zártam le ezt a kérdéskört, illetve magát a három hetes tesztidőszakot.

A méret a lényeg

Merthogy az X + – félig üres pohár nézetben – tabletnek kicsi, telefonnak pedig túl nagy, egyébiránt meg pont akkora, hogy mindkét funkciót szinte teljes értékűen betöltse a hétköznapokban. A készülék hátlapja matt, úgynevezett unibody gumiborítást kapott, melynek köszönhetően egyrészről nem csúszkál ki az ember kezéből, másrészről pedig szint teljesen feleslegessé teszi bármilyen külső tok használatát, lévén nem nagyon van a telefonon mit karcolni.

Ha csak nem az óriási, elképesztően gyönyörű kijelzőt, mely ugyan karcálló, de biztos vagyok benne, hogy fél-egy éves használat során azért tudunk rajta sebet ejteni. Mindenesetre ma egy okostelefon vásárlásnál nem kis szempont lehet az, hogy megnézi az ember a kijelző csere árát, mely bizony egy leejtés után komoly költségekbe képes verni a tulajdonost: a neten lévő infók alapján 40-50ezer közé saccolok egy ilyen manővert, mely azért nem kevés összeg.

Tehát eme tudattal kibontva és bekapcsolva kezdhetjük meg a készülék használatát, melyet az Androidba már beépített egyszerű telefonkönyv migráló segít: az iPhone-omat kiválasztva, 1400 kontakt körülbelül 5 perc alatt érkezett meg a készülékre, melyet követően a Gmail fiókomat beállítva azokat egyből fel is lőtte a HTC a Google fiókomba, melyet ugyan nem kértem, de így legalább akkor itt is van egy backupom róluk mostantól.

A gyönyörű kijelzőről nem feltétlenül szeretnék oldalakat írni, de a tények azért magukért beszélnek: 1280 x 720 képpont, 4,7 coll multitouch-os gorilla glass 2-n tudjuk vezérelni a világot körülöttünk, mely hiába nagy és részletgazdag, tapasztalataim szerint kevésbé szívja az akksit, mint jó pár konkurens gyártóé.

A készüléken hál’isten nincsen sok gomb és csatlakozó: felül a jack aljzat, baloldalt a micro USB csatoló, jobboldalt pedig a hangerő gombok vannak, a már megszokott androidos három vezérlőgombon kívül az előlapon. A hátlapon még a kamera, a led fény és a dokkoló csatlakoztatására szolgáló kis pontok találhatók, egyéb más jellegzetességet ne keressünk a telefonon.

Menü és funkciók

A HTC testreszabott felhasználói felülete segíti a navigációt, mely a már szokásos pontokon van átvariálva a standard Androidhoz képest, így ennek részletezésébe nem bocsátkoznék. A hétköznapi használat során a telefon nem akad, nem vár egy pillanatot sem, teszi a dolgát, minden, mint kés a vajban működik.

Ez valószínű annak köszönhető, hogy ahogyan a telefon nevéből is kiderül, az X + erősebb hardvert kapott, mint a sima HTC One X, melynek köszönhetően nemcsak az elődnél, hanem a Galaxy S3-asnál is egy jó 20%-kal erősebb belbeccsel rendelkezik. Mindemellett az akkumulátor kapacitását is megnövelte a gyártó, az eddigi 1800-ról 2100 mAh-ra, mellyel és az energiatakarékos móddal – melyben a nem használt rádiós részeket automatikusan kikapcsolja a telefon – 2 napig is kibírja az akku egy feltöltéssel, közepes használattal.

A telefonkönyv migrálása mellett ugyanakkor örültem volna, ha ugyanezzel a mozdulat az üzeneteim, illetve a képeim is megjelentek volna a telefonon, míg előbbire nem nagyon van most működő megoldás, úgy a fotókat illetően bizony vagy PC kell, vagy pedig valamelyik felhőszolgáltatóra – például a Picasára – kell felszúrni a képeket ahhoz, hogy a HTC-n is megjelenjenek.

Az X+ multimédiás képességeit tekintve megörökölte az elődök és márkatársak Beats Audio funkcióját, melynek köszönhetően állítólag minden másnál szebben szólnak rajta a zenék, ezt én – bár nem tartom magam vájt fülűnek – inkább érzem valami hangzatos marketing dumának, mint valós előnynek. A kamera képességeit illetően azonban azokat annál kevésbé: az X+ elképesztően gyorsan – ráadásul videózás közben is – fotóz, simán köröket ver még az iPhone 5-ösre is a fotózás sebességét illetően, a minőséget illetően pedig mindenki döntse el maga:

Verdikt

A közel 200ezer forintos áráért cserébe – mely összegért már-már autót is lehet kapni – a HTC One X + egy nagyon jó készülék, kérdés, hogy ki tudjuk, vagy ki akarjuk-e használni a képességeit. Ha sokat unatkozunk és tabletre nem szívesen adnánk ki újabb 100ezreket, akkor egy jó választás lehet, jobb, mint bármelyik más készülék a piacon. Ha azonban csak egy egyszerű és jó okostelefont szeretnénk, hétköznapi használatra, akkor ennél olcsóbban is találunk jó modelleket a polcokon. Ugyanakkor a HTC X + -szal már nyilvánvaló, hogy az Android beérte az iOS-t (sőt), már csak az árat illetően kell kicsit lejjebb pozícionálnia magát a készülékeknek, és megvan a világuralom…