Teszt: Motorola Moto XT615 – A mostohagyerek

A Motorola mobil üzletága a Google-é, a Google-é az Android, így hát kötelező, hogy egy Motorolán Android fusson. Na de mindegy, hogy milyen? A MOTO XT615 esetében úgy tűnhet, hogy igen, hiszen amikor a készülék idén tavasszal megjelent, már javában hódított az Android 4 ICS és már csak pár hónap volt a 4.1-es Jelly Bean megjelenéséig. Az XT615 viszont igazi múltidéző, hiszen Android 2.3.7 fut rajta, amit egyszerűbben a Gingerbread-nek hívnak.

Jó, persze ez csak szőrszálhasogatás, hiszen a Gingerbread kiváló verziója volt az Androidnak, egy éve még minden telefont ezzel szereltek. Pufogásom mindössze a Google-nek szól, hiszen a Motorola felvásárlásával kaptak egy olyan készüléket is, ami jobb sorsa lett volna hívatott és nem egy 2010 decemberében bemutatott verzió közel egy éves variánsa járna hozzá, hanem egy tavaly októberben bemutatott 4.0-ás Ice Cream Sandwich.

Pedig maga a készülék még csak nem is rossz, habár ilyen hardverért egyes gyártók már jóval kevesebbet is elkérnek. Még az elején tisztázni szeretném, hogy a készülék szoftvere nem tudott magyarul, a SIM kártyámat pedig nem fogadta el, így a készülék telefon funkcióiról vajmi keveset tudok. A specifikációit pedig úgy nézzük, hogy a készülék körülbelül 70 ezer forintba kerül függetlenül.

A MOTO XT615 tavaly novemberben lett bemutatva és márciustól lett elérhető. Majdnem egy centi vékony a készülék és 11.7 cm hosszú. A 123 grammos XT615 kijelzője kapacitív, 10.16 centiméter átmérőjű, 245 ppi-s, melynek felbontása 480×845 pixel. Külterületen nem látszik túl jól a kijelző, de még a használható kategóriában van.

A készülék kialakításakor ügyeltek rá, hogy nyakba lehessen akasztani. Én legalábbis a készülék bal alsó sarkában levő nyílást így használnám, ha nem tudnám, hogy mögé beépítettek egy értesítőfényt, így ha például emailt vagy SMS-t kapok, akkor kéken és lágyan villog, ha pedig merülni készül, akkor vörösen fénylik. Az XT615 gumiszerű borítása kiváló fogást biztosít, a készülékház pedig alumíniumból van, így elég strapabíró.

A baloldalon csupán egy micro USB nyílás található, a jobboldalán pedig a hangerőszabályozó és a fotóelsütő gomb, amely hol működik, hol nem. A készülékház tetején található a bekapcsoló gomb és a fülhallgató kimenet. Ha jobban szemügyre vesszük a készüléket, akkor észrevehetjük, hogy nem csak hátul van kamerája, hanem elől is.

Az előlapi kamera például videós beszélgetésekhez lehet elengedhetetlen (pl. Skype), 640×480-as felbontással bír, míg a hátlapi kamerája 8 megapixeles (3264×2448 pixeles), LED vakus és 1-2 megabájtos képeket készít ebben a felbontásban. Videóban viszont elég gyenge, csupán 480p-ben rögzít.

Külön érdekesség még, hogy bár 1 GB a beépített tárhelye, ez leginkább csak ROM , vagyis Read Only Memory. Ez azt jelenti, hogy ha fényképezni akarunk, akkor bizony elkel a microSD kártya jelenléte, ugyanis anélkül nincs hely, ahova menthetné a képeinket.

Ennek a helye közvetlenül az 1390 mAh-ás Li-Ion akkumulátor alatt található, a SIM kártya mellett. A türelmetlenebb leginkább fel szeretné pattintani a hátlapot a hátsó hangszóró alá nyúlva, de ezt senkinek se ajánljuk, ugyanis az alumínium keménysége miatt leginkább körömbeszakadás lehet a vége. A helyes út az az, hogy ha a kamera nyílásától egyszerűen lefele húzzuk a borítást és így szinte kiesik a hátlapból a megfelelő borítás.

Az XT615 nem a legerősebb processzorral lett szerelve, igazi belépőszintű egységet kapott a 800 MHz-es Qualcomm személyében. Viszont manapság már a kínaiak is minimum kétmagos procit raknak a középkategóriás okostelefonjaikba. Hogy a programok megfelelően tudjanak futni és ne fagyjon ki az applikáció, amit éppen használunk, 512 MB-ot terveztek bele a Motorola tervezői, ami tavaly még az „elmegy”-kategóriába simán befért volna, ma már szinte megbocsáthatatlan. Lévén, hogy tavaly év végén bemutatott készülékről van szó, ez még megbocsátható, de a mai 70 ezres készülékek talán egy kicsit többet tudnak hardverileg.

Van benne WiFi (802.11 b/g/n), WiFi Direct és hotspot-ként is használhatjuk, de a GPS se maradt el. A készülék támogatja a ma már halott Flash-t és a HTML5-öt is, van benne RDS rádió és elbír a JAVA-s alkalmazásokkal is. Ha mobilnetezni akarunk, akkor a maximális sebessége a 3G-s 7.2 mbps (HSDPA) és az 5.76 mbps (HSUPA).

Viszonylag sokáig bírja, két napot simán kihúz az elem. Igaz, az elején írtam, hogy a készülék nem volt éppen kártyafüggetlen, így a mobilnetet se tudtam beizzítani hozzá, viszont WiFi-je pontos és gyors. Ami készülék bekapcsolási idejét jellemzi, az a 40 másodperc. Láttunk gyorsabbat is, de nem Gingerbread-nél. A menüje kicsit döcögős, de hamar megtalálja magát. Ami tetszett, hogy nem kapcsol ki a négy érintős billentyű a kijelző alatt (aktuális beállításgomb, Home gomb, vissza gomb és a keresőgomb). A kijelzője szép, pixelrácsot nem nagyon látni. Viszont nekem kicsit szürkének tűnik, nem olyan telítettek a színek, a fekete pedig nem fekete.

A Motorola nem bánt bőkezűen az extra dolgokkal, még a QuickOffice is csak egy Lite verzió. A médialejátszásnál pedig a szintén tesztelés alatt álló Defy (Colinál van) sokkal erősebben szólt, mint a nagytestvér Motorola MOTO XT615.

Hogy akkor mi az erőssége ennek a készüléknek? A fotói. Nyolc megapixeles kamrájával szégyen is lenne, ha nem tudnánk szép képeket csinálni. Makrója nagyon jó, alig pár centire is rá tud élezni, de a színtelítettség szűrt fénynél valahogy nem az igazi, ráadásul néha az utolsó pillanatban is el tudja dobni az élességet.

Videóban viszont elég gyengén teljesít, a WVGA nagyon rossz: kockásodik, akadozik, ótvar (már bocsánat) és 3GP kiterjesztésű.


Verdictum mobile

Hiányzik az Ice Cream Sandwich, a prémium applikációk, a hangosabb hangszóró és a jobb videó minőség. Kiknek ajánlom? Akiknek nincsenek hatalmas elvárásai és szereti a Motorolát még régebbről. Fogása kiváló, anyaghasználata nem különben, csak egy picit jobban kellett volna odafigyelni a hardverekre és kiváló készülék válhatott volna belőle.