Teszt: Samsung Galaxy W – A csoda elmaradt

Az Y formája anno nagyon megkapó volt. Árához képest elegáns formatervezés, ezüstszínű keret az oldalán, mint az iPhone-oknál, pici, de nem túlzóan kicsi kijelző. Amolyan szerethető telefonra sikeredett. Ha a Galaxy Y volt a pompa és a ragyogás megtestesítője az olcsó budget telefonoknak, akkor a Galaxy W egy igazi szürke eminenciás, mely a háttérben tevékenykedik és észre se veszi az ember, ha lát egy másik ugyanolyan telefont egy kávézó szomszéd asztalán. Kívülről szemlélve a dolgokat
Maga a telefon kinézete nem túl izgalmas: az Y-nál nagyobb és egyszínű fekete. Tényleg tucattelefonnak elmenő eszköz lett. Hátsó panelje érdes borítást kapott, de az ember ezt addig nem veszi észre, amíg kézbe nem veszi. Hogy ez csoda-e, azt nem tudom, mindenesetre fogása nem rossz. Ami az egyik legnagyobb különbség az Y-hoz képest, hogy a Wonder fényképezője már nem 2 megapixeles, hanem 5, ami bizony meg is látszik a képek minőségén, ráadásul este is lehet vele partifotózni, ugyanis kapott LED villanót is. A töltőnyílás valamiért a készülék tetején foglal helyet, gondolom, hogy ha ezen néznénk filmet, akkor ne zavarjon, de telefonáláskor bizony idegesítő. Elől a szokásos Home gomb található, két oldalt a hangerő szabályozó és az on/off/lezár gomb. A készülék tetején ott virít a 3.5-ös jack kimenet. Most pedig nézzük meg, hogy a szolid külső vajon oroszlánt rejt-e magában!

Wonder-bar
A gépház alatt bizony szép hardver lett behelyezve. A szokásosnál több MHz a processzorban és több MB a tárhelyben, ugyanis 1.4 GHz-es Qualcomm Snapdragon CPU-t kapott, melyhez remekül passzol a fél GB RAM, a 2 GB ROM és az Adreno 205-ös GPU, mely a grafikáért felel. Tárhelye alapesetben 1.7 GB, ami kicsit fura, de ha kevés, akkor a microSD szokásához híven megemelheti a GB-ok számát, maximum 32 GB-ig. Kijelzője 3.7 colos kapacitív érintős TFT modell, ez kicsit meglepő azért, melynek felbontása 480×800-as felbontású és 16 millió színárnyalatot képes megjeleníteni.

Az Y ebből csak a kapacitívat tudta hozni, ugyanis annak mérete 3 col volt, felbontása 240×320 és csak 256 ezer színt tudott megjeleníteni. Ami nem tetszik benne, az a TFT kijelző. Igen, mert önmagában még viszonylag elmegy, de ha leraktam mellé egy HTC modellt, aminek mér S-LCD kijelzője volt, akkor a Wonder egy halk OMG-re változott át. Fakó, színtelen-szagtalan, olcsó. Az Y-nak meg lehetett bocsátani ezt, mert olyan, mintha egy kölyökkutyára haragudnánk amiatt, hogy szétrágta a papucsunkat. De hogy egy komolyabb hardverrel és árral  rendelkező okostelefon ilyen kijelzővel jöjjön ki, szerintem már a legkevésbé sem aranyos.

Természetesen van benne 3G, abból is a HSDPA/HSUPA verzió, ha pedig van Wi-fi hálózat, akkor ismeri a b, g és n szabványokat is. Került bele Bluetooth 3.0, RDS-es rádió (ehhez kell a fülhallgató az antenna miatt), gyorsulásmérő, közelségérzékelő és GPS.  A fényképező 5 megapixeles és LED vakuval is bír. Nem csak fotózni lehet vele, hanem 720p-s felvételeket is készíthetünk, mindezt 30 képkocka/másodperces tempóval. Ami még a Wonder-kategóriába abszolúte belefér, hogy nagyon könnyű készülékről beszélünk, ugyanis mindössze 115 grammot nyom a kicsike.

Wonder-On

Bekapcsolás után hamar eljutunk a kezdőképernyőre. Itt azért elmondanám, hogy szemétségnek tartom, hogy alapból mindig be van kapcsolva a mobilinternet az új androidos telefonokon. Aki meg nem veszi észre és nincs valamilyen internet előfizetése a számláján, akkor bizony elképzelhető, hogy súlyos ezreket fizethet eme bekapcsolt szolgáltatásért.

Most is be volt pipálva, naná, hogy elő kellett szednem a Beállításokból ezt a menüpontot és azonnal ki kellett kapcsolnom a Csomagkapcsolatot. Ez nem a gyártó hibája, hanem az Android sajátossága, de lehet, hogy gyárilag kikapcsolhatnák ezt a szoftveres részlegen, hiszen nem mindenki akar rajta mobilinternetezni. Így a csíny letudva.

A rajta futó Android a 2.3.5-ös verziószámmal büszkélkedhet, ezt egészíti ki a Samsung TouchWiz kezelőfelülete, amely nem olyan szép, mint a HTC Sense-é, de az alapvető igényeknek abszolúte megfelelő, a főablak is jól néz ki. A menü gyors, nem akad sehol sem, ráadásul be lehet állítani, hogy az érintőképes billentyűk a Home gomb két oldalán bizony akkor se kapcsoljon ki, amikor nincs éppen használatban.  Az alapvető Google-szolgáltatások mellett, -úgy mint Gmail, a Térkép, a Market vagy a hangutasításos Google-kereső- csupa finomságot találhatunk a Samsung jóvoltából. A hub a tortán, hogy a telefonon szinte minden Hub: Social-, Music-, Game Hub. A Music Hubban zenéket vásárolhatunk egyenként és albumokban is. Itt persze ne gondoljunk iTunes-os „egy dal 99 euró cent”-es akciókban, ez az App jobban megkéri az árát, ugyanis egy dal átlagosan másfél euró. A Game Hub szintén hasonló elven működik, de nem nagyon kell fizetni a legtöbb játékért, így azért a golfos játékért sem, amit anno annyit nyüstöltem az LG 3D-s Optimus telefonján. A Marketből kipróbáltam rajta a Dead Space című sci-fi akció horror TPS-ét, és bizony a hanghatások jól szólnak rajta, de néha meg-megdöccent és párszor akadozott is. Ez kevésbé megbocsátható, mivel az 1.4 GHz-es processzornak illene vinnie ezt a játékot döccenésmentesen (ráadásul a háttérben se futott más memóriaigényes program).

Ha épp nem játszunk, hanem filmet nézünk, akkor egy újabb Wonder-effekttel találkozhatunk, ugyanis piszok hangos a hangszórója, bár kézbe fogva néha akaratlanul is letakartam a nyílást a hátulján. A YouTube videók szépek, jól játssza, de a helyi médiákból is rengeteget ismer, így gond nélkül képes lejátszani az MP4-et, a DivX-et, a WMV-t, a H.264-et és a H.263-at is. Zenében ismeri az MP3-at, a WAV-ot, az eAAC+és a FLAC-et is.

Ha pedig se nem dolgozunk, se nem élvezzük a multimédiát, akkor szöveget szerkeszthetünk az ingyenes Polaris Office-val, böngészhetünk a Flash-el támogatott böngészővel és a Social Hub-on figyelemmel kísérhetjük ismerőseink posztolásait.
Ha már multimédia, akkor muszáj megemlítenem, hogy az 5 megapixel bőven elég ehhez a telefonhoz. Rengeteg felvételi és fotómód közül választhatunk, akár makrózhatunk is, de ez felesleges, mivel az autófókusz is remekül (és gyorsan) teszi a dolgát. Ha egy fotóval nem vagyunk megelégedve vagy csak szimplán alakítanánk rajta, akkor alapszintű módosításokat végezhetünk a fotószoftverével. No ne gondoljunk Photoshop-ra, de legalább nincsenek hülye keretek.

A név kötelez
A Wonder nagy csodát nem ad, de sok kellemes percet okozhat a felhasználónak. Az akkumulátora is sokat bír, ha alapszinten használja az ember: az 1500 mAh-es akksi nem merült le egy hét után se. Viszont nagyobb használatbavétel esetén bizony már nem bírja ki a két napot se, pláne, ha közben folyamatosan megy a 3G is. Sose hagyjuk otthon a töltőt.

Amitől csodáljuk: hangos, gyors, sok jó szolgáltatás, szép képek, bőséges médiatámogatás, nagy felbontás, erős processzor, világító érintőgombok.
Ami mindezt ellensúlyozza: a TFT kijelző, a 12 egy tucat dizájn (az Y izgalmasabb formavilágot képvisel), a gyenge fotó- és videókészítés és hogy valamiért az USB töltő felül van.

Nem voltam úgy elájulva tőle, mint az ezelőtt tesztelt HTC Rhyme-tól, igaz, ez nem is kerül 100 ezerbe, valamivel olcsóbb, 75 ezer kártyafüggetlenül. Szerény véleményem szerint még így is drága, de ha kicsit várunk, akkor hamarosan úgyis esni fog az ára. Ha picit jobban találkozott volna az izgalmas formavilág és az AMOLED kijelző, akkor ez a telefon bőven a 90%-os kategóriába esne, így viszont csak egy erős 80% jár neki.