Sugárzásveszély Japánban – de hol van a csúcstechnika?

A líbiai és a japán események között ingadozik a világ figyelme, hol az észak-afrikaiak egymással folytatott elkeseredett harca, hogy a távol-keletiek hasonlóan kemény, sugárzásveszéllyel szembeni küzdelme kerül terítékre a nemzetközi médiában. Utóbbi esetben számos pont várakozik még tisztázásra, egy technikarajongó számára elsősorban az, hogy hol vannak a robotok?

Japán ugyanis régóta ismert csúcstechnikájáról: a második világégést követően szorgalmasan átvették a Nyugat technológiáját, majd a szolgai másolást és elemzést felváltotta az innováció. A múlt század 80-as éveire már a szigetország diktálta a fejlődést, többek között a robotika egyre szélesebb körű alkalmazásáról cikkeztek az újságok (de például Japánnak köszönhetjük a walkmant is). Míg a gyártósorok automatizálása sosem látott szintet ért el, megérkezetek az első hírek az egészségügyi, kommunikációs területeken alkalmazható autonóm rendszerekről is.

Visszatérve a fukusimai nukleáris balesethez: múlt szombaton körülbelül másfél kilométernyi elektromos vezetéket kellett az egyes erőmű területén lefektetni – a komoly veszélyekkel járó „mutatványt” hat emberi munkás hajtotta végre. A tevékenységüket jelentős sugárterhelés mellett elvégzők helyett miért nem a láthatatlan fenyegetésre immunis robotokat vetettek be a feladatra, merül fel a kérdés újfent.

„Nem tudom, van-e birtokunkban ilyen eszköz.” – nyilatkozott Hiro Haszegava, az erőmű-rendszer üzemeltetésével foglalkozó Tokyo Electric Power Company (Tepco) egyik szóvivője, amikor a témával kapcsolatban faggatták. Úgy tűnik, hogy egy ilyen, kifejezetten robotoknak szánt feladatra jelenleg a szigetország nem tud robotokat küldeni, igaz, azért nincsen teljesen autonóm rendszerek híján a vállalat. Ezek az egységek azonban csupán a reaktorok burkolatának repedéseit képesek felfedezni, másra nem alkalmasak, közölte Haszegava.

Az első gyors elemzések arra világítanak rá, hogy a robotika fejlődése Japánban csak látszólag sikertörténet. Rengeteg pénz ment el végül haszontalannak bizonyuló robotok kifejlesztésére; a sci-fikből ismert androidoktól még igen messze vagyunk. De a praktikusabb, veszélyes körülmények között hadrafogható munkarobotok tekintetében sem rózsás a helyzet. Jól példázza ezt, hogy a japánok kétségbeesésükben az amerikai, Massachusetts-i iRobothoz fordultak segítségül (ők felelnek az önműködő porszívó kifejlesztéséért is). A katonai kutatásokat és fejlesztéseket végző vállalattal gyorsan megállapodó kormányzat négy robotot kapott az amerikaiaktól, melyeket múlt hét végén el is indítottak a szigetország felé.

^{Az iRobot-féle Packbot és Warrior}

Mire használhatók ezek az egységek? A Packbot és Warrior névre keresztelt robotok közel egy kilométeres távolságból vezérelhetők, ami ugyan nem tűnik soknak egy sugárzásveszéllyel járó környezetben, de az a pár száz méter jelentősen csökkentheti az üzemeltetőt érő káros hatásokat. Képesek különböző feladatokat elvégezni, például tömlőket vontatni, a tűzoltásban segédkezni, sugárzási szintet mérni, hogy csak néhány példát említsünk. Ehhez persze jól képzett kezelőszemélyzetre is szükség van – az iRobot az egységek átküldése mellett rohamtempóban képzi ki azt a katonát, akinek az üzemeltetésük lesz a feladata.

A katasztrófa elhárítását követően az ország robotika-iparának újra kell értékelnie a fejlesztési és gyártási irányokat. Egy mítosszal kevesebb – talán a godzilla sem létezik?