Egy napom a felhőben: a délutáni szessön

Amióta felhő-alapú a rendszer az irodában, azóta sokkal könnyebben rávehető a főnökség arra, hogy home office dolgozzak. Ez főleg olyan eseteknél jön jó, mint a mai: fél kettőkor hívtak az óvodából, hogy a gyerek rosszul van, menjek érte. Hurrá.

Sebaj, átszáguldva a városon röpke háromnegyed óra és odaérek az óvodához, gyerek haza, háziorvos kihív. Ezalatt a céges laptommal hál’isten pont ugyanazt tudom az otthoni internetkapcsolaton keresztül elérni, mintha bent lennék: minden egyes közös dokumentumot, emailt, naptárt elérek, sőt, a vállalatirányítási rendszerhez is hozzáférek, már persze csak a saját jogosultságaim szintjén.

Minek egyáltalán bejárni? Teszem fel a kérdést magamnak, de ekkor máris eszembe jutnak azok az évek, amikor itthonról, jellemzően egyedül dolgoztam szabadúszóként egy évet: bizony a monitor előtt való ücsörgésnek és az egyedüllétnek köszönhetően 1-2 hónap alatt még úgy is becsavarodtam, hogy napi 1-2 találkozót azért próbáltam összehozni egyrészt az üzlet, másrészről pedig annak végett, hogy valamilyen közösségi élmény is érjen az állandó ücsörgés mellett. Egy jó munkahelyi közösség sokszor a fizetésnél is fontosabb – ahogyan a nagyobbik fiam általános iskolai tanára mondta.

Mindent egybevéve a délutáni otthoni munka egészen hatékonyra sikerült: párszor ugyan csörgött a telefon, de legalább nem kellett az értekezleteken részt vennem, így nagyon jól haladtam a munkával. Minden héten kellene egy ilyen nap.

Ja és a gyerek jól van, beevett valamit az oviban, másnap már kutya baja sem volt. Esküszöm nem beszéltünk össze:)

Kipróbálnád? Itt az alkalom!