“A gazdagnak kell rendeznie a számlát”

A blogján közzétett írásaiból úgy tűnik, hogy Ön bármit képes informatikai rendszerként leírni a méhek életétől kezdve egy kosárlabdacsapat működéséig. Mikor kezdett el így gondolkozni?

– Kisbabaként. Vannak gyerekek, akiket a történelem érdekel, másokat a művészet, engem mindig is a számítások vonzottak. Gyermekkoromban az egyik kedvenc játékom a kocka- baseball volt, melyben dobókockák segítségével lehetett lejátszani a mérkőzéseket. Később az egyetemen volt egy játékelmélet szemináriumom, és arra írtam egy olyan programot, ami a játékosok lövési képessége alapján meg tudta jósolni az egész évad eredményeit. A szoftvert aztán elküldtem a Nemzeti Baseball Múzeumnak, akik elismerték, hogy ez volt a világ első, a sporttal kapcsolatos játékprogramja.

Bár engem mindig is vonzott a matematika, az előadásaim segítségével pont azt próbálom megértetni a hallgatóimmal, hogy a számok nem adják meg a végső választ. Egy szervezet vezetése nem csak az üzleti döntésekről szól, egy jó vezetőnek az emberek viselkedését, a változásokkal szembeni ellenállását is ismernie kell, és képesnek kell lennie arra, hogy motiválja az alkalmazottait.

Nem nehéz munka vállalatvezetőket meggyőzni arról, hogy bizonyos feladatok ellátására alkalmasabb náluk egy gép?

– A számítógépek nem helyettesítik a gondolkodást, csak segítik. Először feltaláltuk az ásót, majd kifejlesztettük azokat az eszközöket, amik ásnak helyettünk. Egy ideig a gépek eredményesebbé tettek minket, ma okosabbak lehetünk, és jobb döntéseket hozhatunk általuk. Egy hosszú folyamat, a gépek evolúciója vezetett el idáig. A programokat viszont még mindig emberek írják, és emberek használják fel.

Mekkora és milyen területen működő cégek számára lehet hasznos az üzleti intelligencia szoftverek beszerzése?

Az információ olyan, mint egy vízforrás. Minden szervezetnek szüksége van rá, hogy jobb döntéseket tudjon hozni. Az általunk fejlesztett technológiát és módszereket az állami és a magánszektorban is széles körben használják.#img2#

A legtöbb nagy és komplex vállalat vagy állami szerv működésképtelenségének az az egyik legfőbb oka, hogy folyamatosan alkalmazkodniuk kell a változó környezethez, miközben a középvezetőknek és a dolgozóknak általában fogalmuk sincs a döntések mögötti stratégiáról. A teljesítménymenedzsment abban segít, hogy egy intézmény összes alkalmazottja tisztában legyen a követendő célokkal, és azzal, hogy hogyan járulhat hozzá a megvalósításukhoz.

Hogyan képesek a SAS rendszerei a hatalmas mennyiségű adatot használható jóslatokká alakítani?

– Korábban csak az informatikusok használták az analizáló szoftvereket. Ma már egy átlagos felhasználó is képes a termékeink segítségével a nagy és nyers adatfolyamban felfedezni a kapcsolatokat. A programjaink évekre visszamenőleg elemeznek folyamatokat és a legkülönbözőbb szempontokat is figyelembe veszik, a demográfiai változásoktól kezdve, a fogyasztói igények átalakulásáig. Modelleket készítenek, grafikonokat rajzolnak, és a gépekben rejlő számítási erőt kihasználva eltérő megoldásokat ajánlanak. Olyan eszközöket adtunk az emberek kezébe, melyek segítségével, nagy biztonsággal tudnak előrejelzéseket készíteni.

Nőtt az igény a termékeik iránt a gazdasági válság hatására?

– Igen, vagy legalábbis miközben jelenleg a legtöbb informatikai cégnél a kereslet visszaesése hatalmas gondokat okoz, és elbocsátásokat, valamint a szervezet átalakítását kényszeríti ki, a SAS-nál nem esett vissza az értékesítés.

Be tudná mutatni egy gyakorlati példán keresztül, hogy hogyan segíthet a teljesítmény menedzsment a válság hatásainak leküzdésében?

– Erre a legjobb példa a teljesítmény alapú költségszámítás, melynek használatával pontosan meg lehet határozni, hogy melyik termék vagy szolgáltatás jövedelmező egy adott cég számára. Míg régebben egy gyártmány előállításának a költségét a munkabért és a felhasznált nyersanyagok árát összeadva bárki ki tudta számolni, ma ez egy sokkal összetettebb feladat. Az a folyamat, melynek során az árucikk eljut a vásárlókhoz, olyan mértékben vált bonyolulttá, hogy a nagyvállalatok sokszor becslésekre hagyatkoznak, ha meg akarják állapítani, hogy a költségvetésükből mennyit fordítanak egy szolgáltatásra, vagy egy fejlett technikai eszköz előállítására. Arra is számtalan példa akad, hogy a cégek a valójában veszteséges termékeik forgalmazását erőltetik. Mindez elkerülhető a módszereink szakszerű használatával.

Ha például két barátoddal elmentek egy étterembe, és te csak egy salátát kérsz, miközben ők a legdrágább fogásokat rendelik, nem fogsz örülni, ha a végén a pincér azt javasolja, hogy osszátok el egyenlő arányban a számlát.

Mit gondol, meddig tarthat a gazdaság mélyrepülése?

Erre a kérdésre senki sem tud pontos választ adni. A Nemzetközi Valutaalap tanácsadó testületében ülök Robert S. Kaplannal, és mi is csak találgatni tudunk a jelenleg zajló folyamatok irányával kapcsolatban.

Hatvan éves elmúltam és két unokám van. Ha visszanézek egy körforgást látok, ami növekedéssel és gyarapodással indul, de egy ponton az emberi természet és a kapzsiság közbelép, és a buborék kipukkad. Hanyatlás veszi kezdetét, ami eljut a mélypontig, majd minden kezdődik előröl. Ez a mostani válság a globalizáció, az összefonódó piacok és az integrált kommunikációs technikák miatt mélyebb lesz és tovább fog tartani, mint a korábbiak, de húsz év múlva már erre sem fogunk emlékezni.

A cégek számára a jelenlegi helyzetben a legjobb megoldás az, ha megpróbálják jobban kihasználni az erőforrásaikat és felkészülnek a fellendülésre. A pánikreakciók korát éljük, amikor a legtöbb vállalat csak a rövid távú érdekeit nézi, és elbocsátja az alkalmazottjait. Az előrelátó cégek viszont befektetnek. A Nokia úgy döntött, hogy megtartja a munkaerejét, és a HP sem bocsátott el embereket, viszont csökkentette a fizetéseket. A legnagyobb mértékben a felsővezetők jövedelméből vett el, a legkevésbé pedig az alacsony beosztásban dolgozókat rövidítette meg. Ők jó példát mutatnak.

Sokat vitatkoznak arról, hogy szükség van -e állami beavatkozásokra a gazdaság fellendítésének érdekében. Bizonyos esetekben ez elkerülhetetlen, mert a nem cselekvés olyan, mintha olajat öntenénk a tűzre. Ekkor nem szabad mérlegelni, hogy a segítség mikor térül meg és mennyire jogos, hiszen a gazdasági vagy akár a környezeti problémák következményeivel is közösen kell szembenéznünk. Van, amikor a gazdag barátnak kell rendeznie a számlát az étteremben.