A mi Igorunk

Az interneten elindított ügyet ugyanis nálunk papíralapon intézi el a hivatal.

Elméletben lehet időpontot foglalni az okmányirodában. A gyakorlatban viszont két hónapnál korábbi időpontra nem lehet bejelentkezni. De amúgy is tökéletesen hiábavaló a foglalásokkal szerencsétlenkedni, mert fizikailag akkor is oda kell menni többször is az okmányirodába vagy akárhová, ahová bizonyosan nem szeretnénk sokat járkálni. Laboratóriumi körülmények között kivitelezhető a konkrét ügyindítás, a valóság azonban egy könnyfakasztóan lassú, bántóan körülményes és folyton lefagyó rendszert jelent. Igor néha elszunyókál, vagyis meghibásodott az automata.

Ha szeretnénk digitalizálni az államigazgatási ügyintézést, akkor nem a hivatalok közti folytonos levelezgetést, a csótányoktól hemzsegő irattárakat, a tonnányi papírhulladékot kellene felszámolni? Nem annak kellene a prioritást élveznie, hogy akik naponta belefulladnak a levelekbe, nyomtatványokba, határozatokba, azokat megszabadíthassák ettől? És akkor nem két hét alatt érne a szomszéd utcába a tértivevényes küldemény, hanem azonnal, elektronikusan továbbítva.

Huszadrangú kérdés, hogy nekem mint ügyfélnek egyszer vagy kétszer kell-e ellátogatnom a hivatalokba ügyet intézni. Mert nem ez a lényeg. Autópályát sem azért építenek, hogy én a Bartók Béla úton könnyebben át tudjak kelni a zebrán.