Újrahasznosítható funkciók

A SOA olyan szoftverarchitektúra, amely egymáshoz lazán kapcsolódó szolgáltatások felhasználásával javíthatja az üzleti reakcióképességet. A szolgáltatások olyan újrahasznosítható üzleti funkciók, amelyeket hálózatokon keresztül, nyílt szabványú protokollokkal kereshetők meg, illetve vehetők igénybe. A szolgáltatások így tetszés szerint kombinálhatók és csoportosíthatók, így az előre meghatározott normarendszereknek, biztonsági és szolgáltatási szinteknek (SLA) megfelelően összetett szolgáltatásokat és üzleti folyamatokat alkothatnak.

Mint minden elterjedőben lévő technológiánál, a SOA esetében is megoszlanak a vélemények a pontos felhasználási módot illetően, de a koncepció alapjában véve a következőkben foglalható össze: A vállalati informatikai rendszerekben már a kezdetektől fogva az egyedi üzleti folyamatok automatizálására használták a számítógépeket. A hatás természetesen forradalmi volt, amennyiben korábban időigényes és költséges feladatok felgyorsításáról volt szó. A vállalatoknak azonban továbbra sem sikerült ezeket az egyedi alkalmazásokat egyetlen jól összefogott, rugalmasan és egységesen kezelhető keretben együttműködésre bírni. Ahol a korábbi nagy reménységek, mint az objektumorientált technológia és a távoli eljáráshívások kudarcot vallottak, a SOA most épp ott, a különböző üzleti folyamatokat különálló „szolgáltatásként” történő kezelésével kínálja a megoldást. Nem szabad megfeledkezni azonban egy lényeges pontról: a SOA önmagában nem szoftver, hanem a rendszerstruktúra olyan architekturális megközelítése, amely az adatok és az alkalmazások webes szolgáltatásokon keresztüli megosztására ad módot.

„A SOA a modern rendszertervezés legjobban bevált gyakorlatát képviseli, és ez a jövő útja” – szögezte le Dion Wiggins, a Gartner piackutató cég alelnöke és kutatási igazgatója. „Korábban az informatikai rendszerek létrehozásakor az elsődleges szempont a tartósság volt, mostanra azonban teljes filozófiaváltásra van szükség.” Immár a rugalmasság, a változó üzleti igényekhez való gyors alkalmazkodás képessége a SOA legfőbb erénye. „A technológiának mára nem az informatikai részleg szabályaihoz, hanem az üzleti igényekhez kell alkalmazkodnia” – érvelt Wiggins. „A (szoftver)integráció során össze nem illő részeket próbálunk egymásba illeszteni. Ha azonban a tervezés a kölcsönös együttműködést tartja elsődleges szempontnak, akkor olyan infrastruktúrát hozhatunk létre, amely az összes technológiát és alkalmazást képes kezelni, még azokat is, amelyeket jelenleg még nem is ismerünk.”