Iskolás gyerekek nyomonkövetése azonosítóval

Az RFID egy olyan egyéni azonosítószám, melyet egy erre felkészített mikrochip sugároz magából, mikor egy szintén rádiófrekvenciás olvasóhoz kerül közel. Maga a lapka rendszerint nem igényel külön energiaforrást, mert az olvasótól érkező jelek – amellett, hogy aktiválják is a chipet – ellátják a működéséhez szükséges energiával is. Született már olyan technológiai megvalósítás is, melynek során az RFID-kész eszköz emberbe való beültetése rutinszerűen elvégezhető, a bőr alá való bejuttatása nem igényel hosszú műtétet.

Japánban, Oszaka városában az RFID-t bevezetni tervezik a diákok nyomonkövetésének céljából, persze a fenti módszernél azért kevésbé irritáló módon. Az iskolák vezetése ugyanis úgy döntött a technológia előnyeinek és hátrányainak mérlegelése után, hogy az RFID adja a legjobb megoldást a gyerekek útjának követésére. Kísérleti megoldásként egy oktatási intézményben hamarosan bevezetik a gyerekek iskolatáskájába, ruházatába vagy diákigazolványába rejthető azonosítóchip tesztelését – az iskola kapuinál és egyéb kulcspozícióban levő leolvasók révén minden nebuló mozgása rögzíthetővé válik.

Aggodalmak

Szerte a világban számos ellenzője akadt az emberi azonosításra, nyomonkövetésre alkalmas termékek széleskörű használatának (csakúgy, mint a korábban a GPS-implantátum esetén). Sokan úgy vélik, hogy az RFID technológia képes lehet viselőjének rejtett titkait is kiszolgáltatni, s ahelyett, hogy biztonságosabb lenne a hagyományos hitelkártyánál, éppen ellenkező hatást ér el az alkalmazása. A tiltakozók ugyanakkor gyakran hajlamosak elfelejteni azt, hogy ez nem egy új technika, hiszen például (házi)állatok és áruk esetében már eddig is használták az RFID-et – több mint 10 éve.