Hamis a baba: Online társkeresők az euró milliók szolgálatában

Nem találom meg az igazit

Az online társkeresés nem új keletű dolog. Évtizedekkel ezelőtt az internet megjelenését követően az egyik legnépszerűbb online társkereső oldaltól, a „bulinet”-től kezdve, az akkor népszerű üzenetküldő ICQ-ig, sokan kezdték el élvezni azt a fajta szabadságot, melyet az idő- és hely korlátok nélküli internet adott az emberek összekapcsolására. Barátságok, sőt házasságok is kötöttek, kötődnek azóta is az internetnek hála, de – mint minden másban – ebben sem feltétlenül szerencsés átlendülni a ló másik oldalára.

Az internet fejlődésével és az okostelefonok megjelenésével az elmúlt években egyre inkább jelentek meg azon társkereső site-ok, alkalmazások, melyek egy-egy külön csoportra fókuszálva próbálják meg kiszolgálni a felhasználók igényeit. Több tucat szegmens létezik ebben a témában: külön heteroszexuálisoknak, melegeknek, házasoknak, diplomásoknak, csak szexet kívánóknak, külföldön tehetős férjeket, feleségeket keresőknek számtalan lehetőség áll lehetőségre ma már ahhoz, hogy gyorsan, pár kattintással, vagy gombnyomással megtalálják a számításaikat.

De ki van a vonal másik végén?

Míg a szó hagyományos értelmében vett társkereső site-ok, mint a match.com, vagy olyan alkalmazások, mint a Tinder, például nagyrészt valós embereket „kínálnak” a felhasználóknak, különféle szórakozás céljából, addig azonban van a műfajnak egy másik, ellenben rendkívül népszerű szegmense, ahol ez nem feltétlenül igaz. Ez a szakmai nyelven scam-site-oknak hívott társkeresők lelőhelye, mely az online adult ipar egyik legkomolyabb nyerő automatája, bevételi forrása.

„Nagyon figyelünk arra, hogy ne nézzenek ki túl jól a fotókon az általunk kezelt tagok, például a nők amolyan girl next door-stílusban jelenjenek meg, természetesnek tűnjenek. Ha magas az aspirációs pont, akkor nem írnak rájuk, és ez nekünk bevételkiesést okozhat” – kezdi névtelenségét kérő informátorunk a „beavatást”. „Nagyon sok munkatársunk van, egy emberhez nagyságrendileg 30-50 profil tartozik, ők az animátorok. Általában 24 órás váltásban dolgoznak és több monitor van előttük, egyszerre beszélgetnek a lányokat, vagy éppen férfiakat felkeresőkkel. A céljuk az, hogy az ügyfélből kiemelt ügyfelet csináljanak, előfizessenek a magasabb csomagra, és krediteket vásároltassanak velük a további beszélgetés, kapcsolat fenntartásának érdekében, és mindig meghosszabbítsák a tagságot.” – folytatja.

„Valós találkozás persze sose lesz ezekből a beszélgetésekből, de az animátoroknak az a feladatuk, hogy akár több profillal állandóan fenntartsák az érdeklődését a tagoknak. Ezek a kollégák általában kelet-európai országokban dolgoznak, és havi 100.000 Ft-ért csinálják mindezt, 24 órás munkarendben, minimális bónusszal, attól függően, hogy milyen eredménnyel sikerült így kicsalni az emberek pénzét.” – fogalmaz informátorunk.

„Rengeteg site-ot és mobil appot tartunk fent, ha valamelyikről rossz hírek jelennek meg a fórumokon, akkor bezárjuk és másnap más arculattal és névvel indul a másik. Ma a site-ok forgalmának 80 százaléka mobil eszközökről érkezik, ezeket a látogatókat jellemzően csomagban vásároljuk ügynökségektől, vagy direkt, ingyenes pornó videó site-okról. Egy site, vagy mobil app nagyságrendileg 200.000 eurót hoz havonta a tulajdonosoknak, de volt már olyan hónap, amit kicsit túlpörgettek, és egy 6 millió eurós bevételű hónapot követően kitiltottak az adott országból.”

Honnan jön a pénz?

„A pénz általában – akárcsak az Ashley Madisonnál – a prémium tagságból, illetve a válaszüzenetekhez vásárolható kreditekből jön. Ezeket az aktivitásokat maguk az animátorok serkentik, de vannak országok, ahol egyes szolgáltatók olyan eszközökhöz is nyúlnak, mint az egyik al-al oldalon apróbetűbe elrejtett automatikus kredit vásárlás, vagy előfizetés meghosszabbítás. Itt gyakorlatilag annyi zajlik, hogy lefut éjjel egy script, bizonyos emberek bankkártyáiról levon x eurót automatikus meghosszabbítás, vagy kredit vásárlásért cserébe és reggelre máris többszázezer euróval gazdagodott a szolgáltató. Reklamálni persze senki nem reklamál, mert egyrészt szégyelli, másrészről pedig sokszor észre sem veszi a hiányt az összeg kicsiny mivolta miatt.” – tudtuk meg.

„Általánosan elmondható az, hogy ezeknél a direkt pénzlehúzásra létrehozott, scam site-oknál a hamis regisztrációk aránya 80 százalék is lehet. Magyarországon is folytattunk teszteket, itt a helyzet a helyi társkeresőknél jobbnak tűnik, de találtunk olyan magyar nyelvű site-ot is, ahol tapasztalataink szerint minden tíz regisztráltból három nem valós személy.” – fogalmazott informátorunk.

Lépj félre!

Ezzel a szlogennel hirdette magát a minap igen csak komoly adatvédelmi botrányba keveredett Ashley Madison.com, melynek egyik vezetőjével a hazai megjelenést követően mi magunk is készítettünk interjút. Az interjút követően – ugyan ezt akkor nem írtuk le – de Christoph Kraemer, a cég kommunikációs igazgatója még fel is ajánlott nekünk pár ajándék kreditet, hogy próbáljuk ki a szolgáltatást, melyet ha nem is fogadtunk el, de azért magunk is beregisztráltunk, természetesen álnévvel és ál profil képpel, minimálisan kitöltött profil adatokkal.

Az eredmény megdöbbentő volt: az első hetekben megszámlálhatatlan, dekoratív fotóval rendelkező hölgy keresett meg minket annak ellenére, hogy igazából egy netről levadászható fotón kívül semmi nem volt rólunk feltüntetve. A leírásokban rendszerint egyértelműen szexuális szolgáltatásokra irányuló ajánlattevések voltak, illetve a kapcsolatfelvételt serkentő, hívószavak.

Krediteket ugyan nem fogadtunk el és eszünk ágában sem volt bankkártya adatokat megadni (hiszen ekkor kiderült volna a profil kamu jellege), de számunkra a napnál világosabbá vált, hogy a site tulajdonosait a hagyományos értelemben vett társkeresés aligha érdekelte valaha is. A profit annál inkább.

Vannak azért normális társkeresők is

Weiler Pétert, Magyarország legnagyobb online társkereséssel foglalkozó cégének, a Dating Central Europe Zrt.-nek a vezérigazgatóját is megkerestük a témával, aki kérdésünkre elmondta: a cégcsoport valamennyi szolgáltatására jelentkező felhasználók profiljait emberi szemmel ellenőriznek. „Kollégáink tizenöt éves rutinnal választják ki heti hét nap, hogy az adott profil kitöltöttsége – úgy mint szöveges bemutatkozó, adatok, fényképek stb…- elérik-e az általunk képviselt színvonalat, valamint ezekből le is tudjuk nagy biztonsággal szűrni, hogy a regisztrációt valódi és őszinte társkeresési szándékkal hozták-e létre. Az adatlapokon minden nemű módosítás is a személyes ellenőrzésen esik át, és csak elfogadás esetén lesz látható a közösség számára.” – fogalmazott a vezérigazgató. „Igyekszünk kiszűrni azokat is, akik feltehetőleg üzletszerzési szándékkal – akár spammer, vagy szexuális szolgáltatások kínálásának céljával – regisztrálnak.  Minden profilon van egy “bejelentés” gomb, amivel segíthetnek a közösség tagjai, hogy kiszűrjük a gyanús adatlapokat. Ilyen esetben, ha a gyanú beigazolódik, a moderátor kollégák törlik a profilt.” – fogalmazott Weiler Péter.

„Azt gondolom, hogy jelenleg nincsen Magyarországon működtetett egyetlen társkereső cég sem, akik központilag próbálnák a felhasználók számát növelni. Mivel az online társkeresés a kezdet, és minden a személyes találkozó alkalmával dől el, semmi értelme sem lenne álprofilokat létrehozni. 15 év nagy idő ebben a szakmában, és nem lennénk vezető vállalat, ha nem a hosszú távú célt, a komoly és igaz társkeresést segítenénk.”- fogalmazott az igazgató. „Nem véletlen, hogy több nagy magyar online társkeresővel közösen mi hoztuk létre az etikus társkereső szövetséget. Az etikai kódexet (http://www.etikustarskeresok.hu) elfogadó társkereső oldalak vállalták, hogy az itt elérhető minőségi és etikai standardokat biztosítják a felhasználóknak. Sajnos mi is látjuk, hogy vannak olyan magyar ügyfelek, akik ámbár magyar nyelvű, de a magyar etikai kódexszel merőben ellentétes, külföldről üzemeltetett társkeresőkbe regisztrálnak, és így megeshet, hogy találkoznak scammeléssel.” – fogalmazott.

Úgy kell annak, aki elhiszi?

Az előbbi negatív példákat nézve óhatatlanul felmerül a kérdés: a scam site-okon a hiszékeny emberek átveréséből származó euró milliók vajon mennyire etikusak, milyen egyéb kérdéseket vetnek fel? Mennyiben jobb, vagy rosszabb ez, mint a televízióból a mai napig a médiahatóságok által jóváhagyottan folyó kártyajóslás, vagy bármiféle aura-látás? Jó-e ez cirkusznak, hitnek, bárminek a reményvesztett emberek számára, vagy inkább globálisan káros? Ezt valószínű, hogy sose tudjuk meg.

Egy azonban biztos: a hamis remény nem csak hogy rossz, hanem alapvetően tévútra terelheti sokak önértékelését és életét. A nem valós visszajelzések, az „azt mondom, amit akar hallani” indíttatású beszélgetések – vagy az éppen „csak arra kellesz”-szintű viselkedési normák – mind-mind olyan nyomokat hagynak a felhasználók személyiségében, melyeket később nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem lehet eltávolítani. Beépülnek, rossz rutinokká és reakciókká fejlődnek és onnan már nincs visszaút. Ugyanakkor ezek nem csak az online térben történnek meg az emberrel, maximum itt többször, és nagyobb arányban.

Na de honnan ismerem fel a scam site-ot?

„A scam site-okat úgy lehet a legegyszerűbben felismerni, hogy beregisztrálunk ingyenesen, akkor az első napokban, hetekben igencsak megnő az érdeklődés az irányunkba, még akkor is, ha minimális információt adtunk meg magunkról. Az animátorok mindent elkövetnek – azonnali találkozót ajánlanak, kedveskednek, dicsérnek – azért, hogy megadjuk a bankszámlaszámunkat, vagy bármilyen más módon pénzt csaljanak ki tőlünk. Persze ezekből aztán sosem lesz semmi, de mire észbe kapunk, már több ezer, netán tízezer forintunk bánta a virtuális kalandot.” – fogalmazott névtelenséget kérő informátorunk.

„Mindemellett a készítők ügyelnek arra, hogy a site tulajdonosai ne helyi vállalkozások legyenek, hanem valami kedvezőbb adózású országban legyen a székhely. Ha az üzemeltető kiléte nincs feltüntetve, vagy valamelyik adóparadicsomban van bejegyezve a weboldalt tulajdonló cég, az is gyanús.” – folytatta. „Mindemellett minden társkeresőnél a regisztráció előtt olvasgassunk fórumokat az adott site-ról, illetve nézzük meg, hogy az adott oldal, vagy mobil alkalmazás milyen régen létezik.” – fejezte be informátorunk.

Szükség törvényt bont?

Mint az ismeretes, az elmúlt évtizedek fogyasztói társadalmi „kultúrájának” köszönhetően ma már sokan nem azért vásárolnak, mert különféle szükségleteket elégítenek ki, hanem a vásárlás, az anyagi természetű dolgok iránti rajongás, a tulajdonszerzés maga a szükséglet. Ez a fajta szemlélet sajnos sokaknál nem állt meg a társadalmi javak szintjén, a modern társadalmak egy részében emberi kapcsolataink is átalakultak: a megszerzés öröme már-már többet jelent annál, mint maga a kapcsolat maga. Ehhez természetesen hozzájárul nagymértékben a média is, de maguknak az Ashley Madison-típusú, bárhol, bárkinek egy kattintásra elérhető, kísértést tálcán kínáló website-oknak a puszta létezése is.

Egy nagyon fontosat azonban elfelejtünk: hogy az emberek nem birtokolható tárgyak, a megszerzés egy kapcsolat nullpontja, nem pedig a csúcspontja. Ahogy tárgyainknál a megszerzést követő állagromlásnál, vagy bármiféle hibánál egyből kidobjuk, lecseréljük azokat, úgy az embereknél is vajon ez a teendő? Vagy inkább megszereljük, megjavítjuk azokat?

Mindenki maga dönti el, és vállalja tetteiért a következményeket és a felelősséget. Egy azonban biztos: az internet is egy médium, csak mivel az egyes technikai eszközöknek hála, illetve a benne való részvétel lehetőségétől mindenki közelebbinek érzi magához, így hajlamosak vagyunk elhinni, hogy amit a képernyőn látunk, az valódi. Pedig sajnos sok esetben csak azt akarjuk, hogy az legyen.