Teszt: Huawei Ascend G300 – Így lépj be okosan

Külső/tartozékok

A telefon egy kis dobozban érkezett,mely nem csak a szükséges tartozékokat tartalmazza. Jár hozzá egy töltőfej, egy microUSB kábel, és egy sztereó fülhallgató, memóriakártya viszont sajnos nem. Mikor kivettem a dobozból, meglepődtem, mert árához képest a készülék minőségi, egészen egyben van. Apróbb recsegések előfordulnak, de ehhez nagyon erősen szorítani kell. Külsőre az első, ami szembetűnik a 4 colos kijelző, alatta található a standard három Android érintőgomb, a készülék alján pedig a mikrofon, és a microUSB bemenet. Baloldalt egy hangerőszabályzó billentyű helyezkedik el. A kijelző fölé került egy állapotjelző LED, amely az értesítéseket jelzi. A telefon tetejére a 3,5 mm-es jack és a ki-bekapcsoló gomb. Nosza, nyomjuk is meg!

Hardver/felület

A bekapcsolással életre kel a 480×800 pixel felbontású, képernyő. A vártnál kissé fakóbb a képe, de ez igazán csak akkor feltűnő, ha az ember egy komolyabb telefon mellé teszi. Ugyanakkor nagyon jó betekintési szögekkel rendelkezik, ami az IPS technológiának köszönhető. A G300-as burkolata alatt egy 1 GHz-es processzor dolgozik, melyhez 512 MB RAM, és 2,7 GB belső memória tartozik. Ez utóbbi kétfelé van osztva, a belső SD kártya néven futó rész 2 GB-os, és ezen kívül van egy kb. 700 MB-os terület. Ezek a komponensek már bőven elegendőek lennének a 4.0-s Android futtatására, ám egyelőre még csak 2.3.6-o verzió található a készüléken. A gyártó ígérete szerint július hónapban megérkezik a frissítés a telefonra.

Maga a felület amúgy nem lett rossz, a Huawei igyekezett finomabban belenyúlni a rendszerbe, mint a Samsung vagy a HTC. Már a képernyőzár sem gyári, hanem egy kör, melynek 4 pontjára, ha ráhúzzuk az ujjunkat, különböző funkciókba léphetünk be. A főképernyőn is módosítottak a gyári felülethez képest, de mindez szerintem előnyére vált a rendszernek. Öt lapozható képernyőnk van, ez nem lehet sem több, sem kevesebb, de ez a felhasználók nagy részének bőven elég lesz. Ha belépünk a menübe, örömmel szembesülhetünk azzal, hogy mappákat is létrehozhatunk, ezzel is kiélve rendszerető énünket. Általánosan elmondható, hogy a készülék menürendszere vidám, fiatalos színekkel operál, ezzel is mutatva, hogy mely célcsoporthoz szól a készülék. A legtöbb alkalmazásba belenyúlt a Huawei mérnöki gárdája, legalább addig, hogy színsémában egységesítsék a funkciókat, és mindenhol ugyanaz a stílus köszönjön vissza ránk.

Különösen igaz ez a zenelejátszóra, amely egy szám játszása közben kissé elfordítva mutatja az albumképet, és teszi ezt úgy, hogy a háttérben jól láthatóan „villogjon” egy LED falra hasonlító ábra, kissé diszkó hatást keltve. Hangminőség tekintetében a készülék rendben van, ha hívásról van szó, de zenéhez a gyári fülhallgató minősége eléggé pocsék, ezért azt javaslom mindenkinek, hogy a készülék megvásárlása után vegyen hozzá másikat. A hangja kissé olyasmire emlékeztetett, mintha a víz alól szólna. Volt lehetőségem más fülhallgatóval kipróbálni, ott már egész más volt a helyzet. Szerencsére nemcsak egy helyről hallgathatunk zenét, mert van FM rádió is.

Ha már multimédia, érdemes szót ejteni a készülék kamerájáról is. Ez egy 5 megapixeles, LED villanóval megtámogatott egység, melynek képminősége, ha nem is tökéletes (kissé soknak találtam a zajt és bizonyos részletek elmosódottabbak voltak) de általános igényeket kielégít a készülék. Az azonban elmondható, hogy aki fotós mobilra vágyik, és komolyan használni szeretné, az ne ezt a készüléket válassza. Az opciók között állíthatunk fehéregyensúlyt, expozíciót, a kép jellegét (pl. portré, tájkép stb.), méretét, és minőségét. Van lehetőségünk videofelvételre is, ezt 800×480 pixeles felbontásban tehetjük meg. Eközben segítségünkre lehet a LED villanó is.

Az elkészült képeinket/videóinkat a sima szabványos Android galériában tekinthetjük meg, ám ne csüggedjünk, ez is igen jól néz ki. Természetesen a G300-as rendelkezik beépített GPS-vevővel, ami egészen hamar talál jelet, ezzel kifejezetten elégedett voltam. A GPS viszont program nélkül mit sem ér, így – mint minden Androidos készülék- ez is rendelkezik beépített Google Maps programmal, és Google Navigációval. Jelenleg ez még internetkapcsolatot igényel, de a jövőben érkezik egy netet nem igénylő verzió is.

A beépített böngésző működésével elégedett voltam, kellő sebességgel, és érzékenységgel működött, a Play Store-ból pedig programok tízezreivel bővíthetjük a gyári kínálatot. Mindezt legfeljebb 7,2 Mbps sebességgel tehetjük meg a HSDPA-nak köszönhetően. Ha a letöltött tartalmat tovább szeretnénk küldeni, egy 2.1-es Bluetooth lesz a segítségünkre, mely természetesen támogatja a manapság népszerű sztereó zenehallgatás funkciót. Hogy mindezzel a sok szolgáltatással meddig bírja? Átlagos használat mellett 1 nap után töltőért kívánkozik, amely az okostelefonok között (sajnos) elég általános.

Végítélet

Gondolkodtam rajta, hogy mit írjak végítéletnek. Ez mégiscsak a teszt legfontosabb része, sokszor ezen áll vagy bukik, hogy az olvasó ezt a készüléket választja-e. Nekem összességében nagyon tetszett, bizonyos dolgokért (pl. 4.0-s Android hiánya vagy hogy nem járt hozzá memóriakártya) jár egy fekete pont a Huawei-nek, de összességében egy szimpatikus készüléket ismertem meg benne. Mindezt csak fokozza, a kedvező ár: feltöltőkártyás csomagban kb. 50 ezer forintos áron juthatunk hozzá. Akik egy korrekt ár-érték arányú készüléket szeretnének, nem igénylik a legújabb csúcstechnikát, de nem szeretnének a filléres okostelefonok hátrányaitól szenvedni, ez a készülék jó választás lesz.