Csillagközi óceánfigyelők indulnak útra

Nemsokára új generációs űrteleszkópok fognak az űrbe repülni, azzal a feladattal, hogy Föld-szerű bolygók után kutassanak távoli csillagrendszerekben. Néhány ezek közül olyan távolságban kering majd napja körül, amely elméletileg lehetővé teszi, hogy az esetleg létező víz folyékony halmazállapotban maradjon meg a felszínen. A témával foglalkozó tudósok szerint a folyékony víz megléte alapvető feltétele az idegen életformák kialakulásának, sőt ennél is  továbbmennek; feltétele olyan életformák kialakulásának, melyek hasonlatosak a Földön kialakultakhoz. Ezért ilyen nagy az érdeklődés a folyékony víz kutatása iránt.

Egy Föld-szerű bolygó felfedezése azonban nem jelenti egyből azt, hogy ott adottak lennének a feltételek ahhoz, hogy az esetlegesen létező víz megmaradjon folyékony halmazállapotban, anélkül, hogy például megfagyna, vagy forrás után elpárologna. Mindennek tetejében a most fellőni tervezett űrteleszkópok nem lesznek képesek megmondani, hogy egyáltalán található-e víz egy adott bolygó felszínén. Amit látni fognak nem lesz több, mint egy halványkék pont, kisebb, mint egy pixel mérete, közel úgy, mint ahogy a Föld látható a Voyager 1 által küldött képen.

A halványkék színt az atmoszférában szétszóródott napsugarak okozzák, ugyanez a jelenség színezi kékre az eget akkor is amikor felnézünk rá. Azonban nem könnyű egyetlen kék pixelből megállapítani, hogy vajon takar-e folyékony óceánt a nap sugarait szétszóró atmoszféra. A NASA mérnökei azonban úgy gondolják, hogy megoldották a problémát a 2005-ben indult Deep Impact szonda Földről készített képei segítségével.

“Még évtizedekig egy halványkék pont lesz a legtöbb, amit a jelenlegi technológiákkal le tudunk fényképezni egy naprendszeren kívüli Föld-szerű bolygóról.” – mondta a Washingtoni Egyetem munkatársa, Nicolas Cowan. “Hogyan tudnánk hát kitalálni, hogy az a bolygó alkalmas-e az élet kialakulására? Ha tudnánk, hogy vannak óceánjai, az nagyban növelné ennek lehetőségét. A Deep Impact Nagyfelbontású Képalkotó (High Resolutin Imager) teleszkópjával készített képeket felhasználva – amely több tízmillió kilométer távolságból, ‘idegen szemszögből’ néz le ránk – kifejlesztettünk egy eljárást, amely a Föld forgásából adódó fényváltozások alapján képes kimutatni az óceánok jelenlétét. Az eljárás segítségével a naprendszeren kívüli bolygók is vizsgálhatóak lesznek.”

A kutatás jelenlegi állása szerint a fény hullámhosszának a forgás következtében bekövetkezett változásaiból következtetni lehet arra, hogy van-e óceán a vizsgált bolygón, sőt, a bolygó egyes részeit is el lehet különíteni egymástól. Azonban a eljárás még korántsem tökéletes.

“Tévesen sivatagos bolygóként kategorizálhatunk egy bolygót, ha annak egyenlítője körül szárazföld van, és az óceánok a sarkvidékekhez közelebbi régiókban vannak.” – mondta Cowan. “Továbbá elképzelhető néhány olyan furcsa, de létező körülmény is, melyek együttes meglétekor a bolygón óceánokat feltételezünk, holott csak néhány – nem víztől – kék felület furcsa elrendezéséből adódóan jutunk erre a következtetésre. Ez utóbbira azért meglehetősen kicsi az esély.”

Egy másik bökkenő, hogy a jelenleg rendelkezésre álló űrbeli felvételek nem alkalmasak a technológia kihasználásához. A relatíve közel lévő Deep Impact Földről készült felvételei jól használhatók, de jó minőségű csillagközi felvételek készítéséhez a jelenleg létezőnél sokkal jobb teleszkópok szükségesek. Cowan és kollégái szerint azonban 10 éven belül rendelkezésre fog állni a technológia, és addigra már remélhetőleg ismert lesz néhány Föld-szerű, potenciálisan vízhordozó bolygó, amin meg lehet majd kezdeni a vizsgálódást.