Hogyan lehet felszállni olyan vonatra, amelyik sosem áll meg?

Korántsem valamiféle új keletű városi szólás-mondásról van szó. Mindenesetre tény, hogy egy folyamatosan robogó vonatra többféle módon is fel lehet szállni: egy hídról levetve magunkat reménykedhetünk, hogy kisebb sérülésekkel a vonat tetején landolunk, vagy ahogyan a filmekben csinálják, a haladó vagonok mellett lóháton nyargalva egyszer csak megragadunk valami kiálló vasdarabot, és felpattintjuk magunkat. Illetőleg igénybe vehetjük a „non-stop MRT system” névre hallgató utasszállító megoldást is.

A rendszer fővonalán egy „végtelenített” vonat halad, soha meg nem állva, míg egy kisebb, speciális komp segíti a le- és felszállást. Ez akkor kapcsolódik a vonathoz, mikor a mozdony áthalad alatta – miután a megállóban várakozó kompra felszálltak az utasok. A következő megállóban ezt a kompot mintegy „elhagyja” a vonat, és felveszi a következőt.

Hogy ez miért is jó? Yu-lun elmélete szerint kifejezetten energiahatékony megoldásról van szó, ugyanis rengeteg erőforrást vesznek igénybe a metrók és a vonatok, ha túl sűrűn állnak meg.