Teszt: ZTE Blade Q – Életlen penge

A VIP-Phone-ból sikerült elhoznom a ZTE modelljét, a Blade Q dobozának megpillantásakor pedig egy kis ideig gondolkodnom kellett, hiszen elsőre egyáltalán nem könnyű elhelyezni a modellt a gyártó széles palettáján. A középkategória alsó térfelén harcoló modell egyik irányban sem nyújtott a kategóriája átlagától eltérő teljesítményt, de ezzel bele is szürkül a jelenlegi mezőnybe.

Csomagolás

Egy aprócska, hófehér dobozban érkezett a teszttelefon, melyen a legérdekesebb rész a modellt ábrázoló fotó. Miután a felső részt levettük, a Blade Q néz velünk farkasszemet, a tartozékok alatta foglalnak helyet.

Kapunk töltőfejet, microUSB kábelt és headsetet, a fehér színben pompázó kiegészítők mellett pedig a használati útmutató is megtalálható.

Külső

Nem erőltették meg magukat a kínai vállalat formatervezői, a Blade Q első látásra akár egy Samsung is lehetne. Természetesen szó sincs arról, hogy a modell csúnya lenne, csak éppen nem sok dolgot tudnék mondani, ami kiemelné a tömegből. Az előlapot egy 4,5”-es, 480 x 854 pixel felbontású IPS képernyő foglalja el.

A technológiának hála szép képpel és jó betekintési szögekkel találkozunk, egyáltalán nem éreztem hiányát a mostanság divatos HD őrületnek. Lentebb a 3 androidos érintőgombot találjuk, felülre pedig a fényérzékelő, a VGA kamera és a mikrofon került. A modell oldalán egy ezüstös csík fut végig, a letisztult dizájnt a bal oldalon a hangerőállító gomb, felül a 3,5 mm-es jack és a bekapcsológomb, alul pedig a microUSB csatlakozó szakítja meg.

A matt, hófehér színben pompázó hátlapon az 5 megapixeles kamerát, a LED villanót, a márkanevet és a hangszóró nyílását pillanthatjuk meg. Jó hír, hogy az egység levehető, rossz, hogy ezt akkor is meg kell tennünk, ha a microSD kártyát cserélnénk ki. Itt találjuk az 1800 mAh-es akkumulátort és a SIM foglalatot is.

Hardver/Szoftver

Mint egy alsó-középkategóriába érkező eszköz, a Blade Q sem a gigahertzekkel próbál meg vevőket szerezni. A képernyő mögött egy kétmagos, 1,3 GHz-es Cortex-A7-es processzor, 1 GB RAM és 4 GB memória foglal helyet. Mindamellett, hogy ez a specifikáció ma már nem számít különösebben combosnak, a közepes felbontással bíró képernyő és a minimálisan módosított Android nem akasztja meg a telefont, így kényelmesen tudjuk használni a funkciókat.

Ezekből egyébként is van elég, hiszen a kínai gyártó nem a külső felületre, hanem az extra programokra helyezte a hangsúlyt. A Facebook és Twitter kliens mellett Dropbox, Evernote és Kingston Office is helyet kapott a repertoárban.

Megtaláljuk a Route66 névre keresztelt navigációs programot is, illetve a DLNA funkciót használó, a tartalmaink megosztására szolgáló FullShare-t is előretelepítették a fejlesztők.

Természetesen a gyári Google applikációk sem maradtak ki, a Play márkanév alá tartozó, játékokat, zenéket és magazinokat gyüjtű programok mellett Chrome, Youtube és Navigáció is helyet kapott. Lehetőségünk van biztonsági mentés készítésére is, illetve a ZTE saját applikációjával a legújabb gyártói szoftvert is pillanatok alatt feltelepíthetjük.

Multimédia

A hátoldalon helyet foglaló, 5 megapixeles kamerától badarság lenne csodákat várnunk, ennek ellenére én mégis kevésnek érzem az eredményt. A hétvégén szerencsém volt, így napsütéses időkben, autók között tettem próbára a készüléket, ám az elkészült fotók beégtek, fakók és talán – bizonyos esetekben – túlszaturáltak.

Elfogadom, hogy egy középkategóriás telefon nem vált ki egy fényképezőgépet, ám én jobbra számítottam a 46 ezer forintos árcédula láttán. A szoftver egyébként képes HDR, panoráma és mosolyfelismerő funkcióra is, illetve állíthatjuk a színhatást és az expozíciót is. Videót 720p felbontásban készíthetünk, ám akárcsak a fotóké, a mozgóképek minősége is messze van a tökéletestől.

Ha sajátot nem is, “hozott anyagot” azért érdemes megtekintenünk, az előretelepített videólejátszó ugyanis akár MKV formátummal is elboldogul. A ZTE nem készített saját zenelejátszót, a modellen a gyári androidos megoldást találjuk, ez album, előadó, dal és lejátszási lista szerint rendezi a muzsikákat.

Akinek a 4 GB-nyi memórián tárolt zene kevésnek bizonyulna, az igénybe veheti az FM-Rádiót is. A programhoz természetesen szükség van a csomagolásban megtalálható headsetre is. A fehér, kissé “Apple dizájnos”, mikrofonnal felszerelt fülhallgató minősége közepes, az igényesebbeknek érdemes egy néhány ezer forintos, agybadugós egységet vásárolni.

Adatkommunikáció/Üzemidő

Nem létezik okostelefon WiFi nélkül, így a Blade Q is tartalmazza ezt a funkciót, a modell n-es hálózatra is képes csatlakozni. Útközben HSDPA sebességgel netezhetünk, adatainkat pedig Bluetooth 4.0 segítségével küldhetjük tovább. Nem maradt ki az A-GPS sem, illetve nem túl meglepő módon még telefonálni is lehet a modellel. A hangminőséget ez esetben is rendben találtam. Szintén hozta az átlagot az üzemidő, visszafogott nyomkodás esetén 1.5-2 napot is elröfög a Blade Q, az aktív okostelefonos életet élők viszont 1 nap után keressék a töltőt.

Végítélet 

Nem hagyott túlságosan mély nyomokat bennem a Blade Q. Egy tisztes, alsó-középkategóriás modellt ismertem meg, a vártnál jobb szoftverkínálattal, ám annál gyengébb kamerával. Elsősorban azoknak tudnám javasolni a vásárlást, akik már korábban is lojálisnak bizonyultak a gyártó készülékeihez és nem szeretnének olyan modellel feltűnni, ami minden második ember kezében megtalálható.

A készüléket a VIP-Phone-tól kaptuk.

Köszönjük!