Teszt: Hyundai i40 cw 1.7 CRDi HP A/T Premium

Külső

A Hyundai egy ideje ráállt arra, hogy Európának, az itteni ízlés szerint tervez autókat. Mivel kontinensünkön nagyon kelendők a középkategóriás típusok, a koreaiak is terveztek egy teljesen új modellt, ráadásul olyat, amely minden szempontból méltó konkurense lehet a jól ismert márkáknak. Mellékes, hogy a Hyundai folyékony szobrászat néven emlegeti aktuális márkaarculatát, a lényeg, hogy e két szó mögött olyan stíluselemek rejtőznek, amelyek vonzóvá teszik a szemnek az i40-est.

A kombi kellően sportos, dinamikus, tetővonala szépen lejt, és ugyan bizonyos szögekből hasonlít kicsit a Ford Mondeóra, ez csak előnyére válik. A Hyundai fejesei is elégedetten bólogattak a formaterv láttán, annyira tetszett nekik, hogy bátran bevállalták a kombi piaci bevezetését a szedán előtt. A mottó az lehetett, hogy Európában úgyis ezt a karosszériát szeretik jobban a vevők, ezzel a formával és minőséggel pedig stabil alapokat is le lehet tenni.

Belső

Az utastérben is a Hyundai aktuális, modern arculati elemei dominálnak, a felhasznált anyagok jó minőségűek, az összeszerelés precíz. A csúcsfelszereltséghez járó, világos bőrkárpitozás kellemes hangulatot teremt, az ülések oldaltartása jó, kényelmesek. A műszerfal és a középkonzol átgondolt kidolgozású, nincs gombrengeteg a színes képernyő mellett és alatt, jó tudni azonban, hogy a navigáció még a Premium felszereltségi szinten is feláras extra.

Jó minőségű a kijelző, de talán egy árnyalatnyival lehetne nagyobb. Elöl és hátul is hatalmas a hely az i40-ben, a jó nevű konkurensek közül több is csak irigykedhet az i40 térkínálatára, hátul akár keresztbe tett lábbal is lehet pöffeszkedni a fűthető üléseken. A szinte kupésan lejtő tetővonal ellenére a csomagtartó alaphelyzetben is több mint 550 literes, sikerült elrejteni benne egy teljes értékű pótkereket, a csomagok elrendezését megkönnyítő sínrendszer nagyon jól és hatékonyan működik. Kicsit vaskosak az oszlopok, nehezítik a kilátást oldalra.

Motor, fogyasztás

Jó választás az i40-hez az 1,7 literes dízelmotor, amely kétféle jelöléssel (LP, HP) érhető el. A tesztautóban dolgozó HP változat 136 lóerős, ami nem tűnik különösebben magas értéknek, mégis tökéletesen elegendő egy ekkora karosszériához. A csúcsnyomaték 325 Nm, és ugyan aszfaltszaggatóvá ettől nem válik a viszonylag nagyméretű kombi, kellően dinamikusan mozog és jól reagál a gyorsításokra, még a feláras automata váltóval is.

A megengedett legnagyobb autópályatempót nagyon stabilan tartja a motor, ennek örülni fognak a sokat utazó közép- és felsővezetők, akiknek cége végül az i40-re szavaz a flottabeszerzésnél. A fogyasztáson érződik, hogy az 1,7 literes motornak kicsit sok az üresen is több mint másfél tonnás cipelendő tömeg, a gyári ígéretes érték (5,6 liter) helyett inkább 7-8 liter között fogyaszt a valóságban.

Vezethetőség

Ha valamin, talán a futómű hangolásán lehet érezni, hogy a Hyundai-nek van még egy kis lemaradása a konkurensekkel szemben, de ezt már az első frissítés során könnyedén kijavíthatják a mérnökök. Konkrét hibáról nem beszélhetünk, csak arról van szó, hogy a hangolással inkább a kényelem irányába indultak el a koreaiak, a hajós ringatózás olykor kicsit furcsa. Sportosabb futóművet és rugózást érdemelne az i40, így sem rossz, és legalább van hova javulni.

Nem biztos, hogy megéri a több százezer forintos felárat a hatfokozatú automata váltó, tény, hogy kényelmesebbé teszi a vezetési élményt, nem is kapcsolgat túlságosan lassan, de akkor is nagyon drága. Cserébe viszont jár hozzá a kategóriában egyedülálló Auto Hold funkció, amely az automata váltós “kúszást” szünteti meg: megállás és a fékpedál elengedése után is fognak a fékbetétek, csak a gáz ismételt lenyomására oldanak. A rendszer szériában jár az automata váltós modellekhez, nem kérnek felárat az elektromos rögzítőfékért is. Vezetési élményileg kicsit bizarr, hogy az autó örömódás bimbamolással üdvözli a motorindítást és leállítást is, valahol biztos ki lehet kapcsolni, mi nem találtuk meg.

Ár

Hiába kínálja az i40-et ötéves garanciával a Hyundai, az ár gyenge pontja az autónak. Nyilván Koreában is tudják, hogy agresszívebb árazással még sikeresebb lehetne az i40 Európában, de a minőségnek és a hosszú fejlesztésnek ára van, amit kénytelenek megfizetni a vevők. Ugyan az i40 cw alapára hétmillió forint alatt van, a tesztelt felszereltséggel már 10,29 millió forintot kell fizetni érte, és erre még jön a további extrák felára.

A tesztelt modell éppen megállt 11 millió forint alatt, ami mindent figyelembe véve hiába valamivel alacsonyabb ár, mint amit néhány konkurens kínál hasonló motorért és felszereltségért, erősen kérdéses, hogy tucatjával jönnek-e azok a vevők, akik az itthon még mindig, kissé méltatlanul nem elég jó megítélésű Hyundai-t választják a Ford vagy Opel helyett. Valószínű, hogy az importőr is inkább a flottás tenderekre koncentrál majd, nagy kérdés, hogy milyen kedvezményeket tudnak kínálni a cégek számára.

Összegzés

A Hyundai elkészítette azt az autót, amellyel megfricskázhatja a Passatot, Insigniát, Avensist és társait, az árazásnál azonban vastagon fogott a ceruza. Az i40 nagyszerű autó, megállja a helyét riválisaival szemben, igazán jó vétel azonban egy-két év múlva, használtként lehet.

Műszaki adatok