A vonalkód elárulhatná a származási helyet

Bár a legtöbb vásárló számára az ár a legfontosabb szempont a különböző élelmiszerek beszerzése során, egyre több embert érdekel, hogy milyen körülmények között és hol készülnek azok a termékek, amiket levesznek a boltok polcairól. A mobiltelefonok és az internet kapcsolatok árának a csökkenése mára lehetővé tette, hogy a vásárlók közvetlenül az élelmiszertermelőktől szerezhessék be az információkat a termékeikről, és ezáltal megbízhatóbbá váljon az ételek eredetének a vizsgálata.

“Az emberek szeretnék tudni, hogy honnan kerültek az ételek az élelmiszerboltok polcaira, hogyan készültek és tartalmaznak -e egészségtelen összetevőket. Az amerikai fogyasztók nyolc-tíz százaléka ma már figyelembe veszi ezeket a szempontokat a vásárlás során.” – nyilatkozta Dara O’Rourke a Berkley Egyetem környezetvédelmi szakértője a New Scientist-nek.

O’Rouke szerint lassan a gyártók is kezdenek rájönni, hogy a különböző termékeik eredetének az átláthatósága jót tehet az üzletnek, és ma már több olyan cég is működik, amelyik kifejezetten az etikus kereskedelmet és a környezet védelmét fontosnak tartó fogyasztók vásárlóerejére alapozza az üzletpolitikáját. A Sime Darby indonéziai pálmaolaj szállító például, a FoodReg spanyol szoftverfejlesztő cég segítségével egy olyan rendszert hozott létre, melynek felhasználói megtudhatják, hogy nem egy olyan területen termesztettek -e egy bizonyos árucikket, ahol a közelmúltban kiirtották az esőerdőt. A FoodReg rendszerébe ráadásul a fejlődő világban lakó őstermelők is töltetnek fel információkat a különböző növényekről, melyek segítségével könnyen kiszámolható, hogy mennyit szállítottak egy terméket, és mindez mennyire szennyezte a környezetet.

Egy norvég cég a Trace Tracker az Intel-el közösen, kifejezetten a termelők számára fejleszt olyan mobiltelefonokat, mellyel információkat tölthetnek fel a cég adatbázisába. A Trace Tracker a rendszer segítségével nem csak arról tudja tájékoztatni az ügyfeleit, hogy hol készültek bizonyos ételek, hanem arról is, hogy az elkészítésük során betartottak-e bizonyos vallási előírásokat. “Sokkal nehezebb csalni, ha digitálisan ellenőrzik az ételek eredetét.” – nyilatkozta a cég vezetője Knut Jörstad.

A Fair Trace Project nevű szervezet egy hasonló rendszert használ a nyugati vásárlók tájékoztatására, a multinacionális cégek tevékenységéről a harmadik világban. A fejlődő országokban lakó termelők videókat és fotókat tölthetnek fel a szervezet oldalára, melyen a munkakörülményeiket mutatják be, és az oldal üzemeltetői a származási helytől egészen a boltok polcaiig próbálják végigkövetni a különböző élelmiszerek útját. A szervezet bizonyos termékekről a vonalkódjuk alapján is képes információkat megjeleníteni az internet eléréssel rendelkező mobiltelefonokon.

Az élelmiszerek származási helyéről és összetételéről számos más mobilalkalmazás is képes tájékoztatni a felhasználókat, a Good Guide például egészségügyi környezetvédelmi és gazdasági szempontok alapján osztályozza az ételeket, a Locavore pedig az Apple telefonjainak a helymeghatározó rendszere segítségével tájékoztatja a felhasználókat arról, hogy hol lehet friss gyümölcsöket vásárolni a tartózkodási helyükhöz a legközelebb. Knut Jörstad szerint azonban mindez csupán a kezdet és a különböző szervezetek által összegyűjtött információkat előbb-útóbb egy egységes adatbázisba fogják összegyűjteni, ahonnan minden fontos információt megszerezhetnek majd a vásárlók, a boltok polcain sorakozó termékekről.