Az élettelen tárgyak életre kelnek

Andrew Doro és Pravin Satheare fejéből kipattanó ötletek beágyazhatók a legtöbb általunk vásárolt, felhasznált és gyakran kidobott árucikkbe. A második sorozatban, a Detritus-ban, a művészek az utazás során felmerülő szorongásra fókuszáltak, és megalkották a légibeteg zacskót. A zacskó, ha zárva van, teljesen olyan, mint egy átlagos tasak, ám amint kinyitjuk, heves zihálásba kezd.

A technológiai fejlődés nem csak innovatív megoldásokat hív életre, hanem a művészlelkű dizájnerek fantáziáját is végteleníti. Ha egy átlagos háziasszonyt kérdeznénk meg, hogy mi a jó az Andrew Doro és Pravin Satheare által kiagyalt eszközökben, azt mondaná, hogy semmi. Nos, mindenesetre jól mutatnak.

A hiperventillációs zacskó-sorozat minden egyes tagjában egy fotocella található, amely kapcsolóként funkcionál. „Mikor a zacskót becsukjuk, a fotocella nem kap fényt. Úgy programoztuk, hogy ha nincs fény, akkor nagyon lassan lélegezzen. Mikor kinyitjuk, és a fotocella fényt kap, a program felgyorsítja a folyamatot. A lélegzést egy szervomotor, és két zsineg idézi elő, amelyek a zacskó oldalához vannak erősítve” – mondta Pravin Sathe.

A lényeg, hogy a már szinte „mindenütt jelen lévő számítástechnika” jegyében háztartási eszközöket elevenítsenek meg, főként olyanokat, amelyek gyakorlati alkalmazása sem igényli a gépesítettségüket.

A következő sorozat, amint a duó dolgozik, ernyőkből áll, amelyek szintén lélegeznek, ahogy nő egy helyiségben a széndioxid mennyisége – azaz minél több ember tartózkodik egy teremben, az ernyő annál inkább kinyílik, és fordítva.