Mobillal világot látni már nem lehetetlen

– Mi teszi különlegessé az ötleteteket?

#img2#István: – A GeoSight mobiltelefonos videóközvetítést tesz lehetővé. Ha a felhasználó szeretne a város valamelyik pontján megnézni valamit, akkor tud onnan kérni egy közvetítést.

Attila: – Az interneten nagyon rég óta elérhetők különböző publikus webkamerák, amelyeket a városok különböző pontjain helyeztek el, és az internetről lehet nézni. Az ötletünk nagyon hasonlít ehhez, azzal a különbséggel, hogy most ezeket a kamerákat, vagy nevezzük “szemeknek”, kiterjesztettük minden, ebben a rendszerben részt vevő mobiltelefonra, és bárki közvetíthet ilyen videót. A “kukkolni” vágyó felhasználók egy térképen megjelölhetik, hogy honnan szeretnének élőképet kapni. Ha valaki egy erre alkalmas mobiltelefonnal épp arra jár, akkor létrejöhet a közvetítés, persze csak ha az adott helyen tartózkodó felhasználó engedélyezi ezt, illetve a telefon kameráját a látnivaló felé irányítja.

– Mi ennek a technikai előfeltétele?

István: – Bár az egészet úgy terveztük, hogy minél kevesebb szerver-oldali alkalmazásra legyen szükség, egy központi kiszolgáló természetesen nélkülözhetetlen ehhez. Viszont gyakorlatilag minden a telefonokon zajlik, hisz miután a szerver továbbítja a felkérések kívánt helyszíneire vonatkozó kéréseket, azt már a mobilos kliensek döntik el a koordináták alapján, hogy ott vannak-e a kért pontban, illetve a felhasználó hagyhatja jóvá, hogy van-e kedve egyáltalán részt venni a közvetítésben. Nokia N95-ös telefonokkal teszteltük a programot, de elvileg az összes felső- és középkategóriás készüléken működne, illetve majdnem minden olyan kamerás telefonon, ami támogatja a Java ME rendszert és a GPS alapú helymeghatározást. Természetesen lehetne továbbfejleszteni a szoftvert, hogy sokkal több készülékkel lehessen használni, de ez már nem fért bele az időnkbe.

– Hogyan találtátok ki ezt elképzelést?

#img3#Attila: – Azt gondoltuk végig, hogy hogyan lehetne felhasználni az összes elérhető modern technológiát, ami benne van a mai mobilokban. A videóközvetítéssel bemutathatjuk a széles sávú mobilinternet képességeit, de ott van a GPS, amely most már egyre több mobiltelefonban megtalálható, és eszünkbe jutott a kamera is, ami most már szintén ott figyel majdnem az összes mobil hátulján. Utána ezt már “csak” össze kellett rakni egyetlen alkalmazásba.

– Mennyire számít adatigényesnek az alkalmazásotok, vagyis milyen mértékben használja ki a hálózat korlátait?

István: – A videót elég alacsony felbontásúra állítottuk, úgyhogy viszonylag kicsi az adatmennyiség. Nagyjából másodpercenként 10 kbyte mennyiségű adat vándorol, ami nem túl sok, viszont akármilyen rossz hálózati körülmények között folytonos marad az adatátvitel és ezáltal a mozgókép nem szaggat.

– Eltérő helyre és eltérő szakra jártok. Hogyan találtatok egymásra, és kinek mi volt a szerepe? A programozást minden bizonnyal István végezte, de mit tudott hozzátenni ehhez a “közgázos erő”?

István: – Már régóta ismerjük egymást, és arra gondoltunk, hogy egyesítjük erőinket…

Attila: – Igen, egy közös ismerősünkön keresztül ismertem meg Istvánt. Ami a feladatok elosztását illeti, igyekeztem minél aktívabban részt venni az ötletelésben és az egész program felhasználói oldalról való kidolgozásában. Ezenkívül a dolgok “tálalása” is feladatom volt, így például a kiállításon bemutatott anyagokat is én készítettem el. Istvánnal ezenkívül végig egyeztettünk, hogy hogyan változzon a program és ennek megfelelően alakította a technikai oldalt.

István: – Azt azért még hozzátenném, hogy az elkészült szerver-script nagy része szintén Attila érdeme.

– Korábban foglalkoztatok már mobilos fejlesztésekkel?

István: – Körülbelül két éve foglalkozom mobilszoftver fejlesztéssel.

Attila: – Nekem viszont ez volt az első találkozásom ezzel a technológiával.

– Gondolkodtatok-e már az üzleti modellen, vagyis egy ténylegesen igénybe vehető szolgáltatás esetén miből lenne a bevétel?

Attila: – Már az egész ötlet kigondolásakor szem előtt tartottuk azt, hogy a projekt életképes legyen és lábra kaphasson. Ezért nem akartunk olyan ötlettel előállni, amihez nagyon komoly befektetés kell. Olyan programot találtunk ki, amely arra épít, hogy minél több felhasználó ezt letölti, elkezdi aktívan használni és gyakorlatilag önmagától felépül egy robosztus rendszer.

– De akkor ti ezt egy ingyenes vagy havidíjas szolgáltatásnak képzelnétek el?

István: – Több dolgot is számításba vettünk, de konkrét döntést nem hoztunk erről. Valószínűleg ingyenes lenne és valamilyen többletszolgáltatást nyújtva lehetne ebből tényleges bevétel, valamint esetleg még reklámok elhelyezéséből.

Attila: – Én is úgy látom, hogy legelőször az a legfontosabb, hogy a szolgáltatás felfusson, ezért az elején mindenképpen ingyenesnek kell lennie és széles közönség számára hozzáférhetőnek. Viszont a későbbiekben, ha ez a szolgáltatás kellően jó minőségű, akár újságírók vagy bloggerek is használhatnák. Elkülönülhetne egy olyan felhasználói réteg, aki jobb minőségű videókat szeretne, és ezért kész némi összeget kifizetni. De mindenképpen csak fokozatosan, amikor már kellően felfutott az alkalmazás, akkor merülhet fel ez a fajta szűkítés.

– Ezek szerint tervezitek, hogy tovább dolgoztok ezen a projekten?

István: – Most nagyon sok dolog függőben van körülöttünk, főleg körülöttem, mert ez most nekem a diploma-félév, de semmi sem elképzelhetetlen.

Attila: – Én is most diplomázom majd a Corvinus Egyetemen, szóval először a tanulmányainkat kell befejeznünk, illetve én még megyek mesterképzésre is, és utána eldől.