Teszt: Citroen DS4 THP 200 és e-HDi 110

Külső

Külsőleg verhetetlen a DS4, avantgárdabb, mint a C4, és úgy általában a legtöbb konkurensénél érdekesebb. Nem öncélúan formabontó, egyszerűen jól néz ki. Nagyon aktuális a formaterve, megvan benne az agresszió és a terepes stílus, amivel mostanában kenyérre lehet kenni a vevőket. Mégsem elcsépelt, a részletek franciás tisztelete is nyomot hagyott rajta. Meglepő, hogy pont a fényszórói egyeznek meg a C4-gyel, hiszen ezeket szokták első körben lecserélni, de ebből is látszik, hogy mit lehetett volna kihozni az alapformából, ha nem tartogatták volna minden ötletüket erre a modellre. Méretei és arányai becsapósak, sokkal kisebbnek látszik, mint amekkora valójában. Tetővonala szépen ívelt, de egyszerűen kevés, hogy már a franciák is el tudják rejteni az ablak sarkába a kilincset. Ennek a kis trükknek ráadásul többszörösen is megisszuk a levét, mert a kis nyílású ajtónak hosszú – szó szerint – mellbevágó éle van, a hátsó ablakokat pedig nem lehet letekerni.

Belső

Utasaink miatt nem érdemes C4 helyett DS4-et választani, nekik nem lesz szebb a napjuk attól, hogy mi jobban érezzük magunkat a kormány mögött. Kényelmesnek kényelmes, amennyivel feszesebb, az még nem rombolja le a márka imidzsét. Tágasságára sem lehet panasz, nagyjából ugyanazt tudja, mint a kategória nagyobb autói, magasabbak is elférnek benne, de nem dúskálnak a helyben, mint egy egyterűben. Elől a bővíthető szélvédő nem sokat tesz hozzá a látványhoz, mert nagyon rövid szakaszon mozog a két különálló napellenzőszerűség, meg sem közelíti a C3-as panoráma üvegét. Hátul a magas övvonal és a sötét üveg miatt már nyomasztó ülni. A bónusz hátsóajtó karfájának az a része, ahova tényleg könyökölünk, már az ajtó mögötti burkolatra került. Csomagtartója használható méretű, bár pótkerék nélkül adják, tároló-rekeszekből viszont nincs benne több, mint bármelyik alsó-középkategóriásban. Magassága ne tévesszen meg senkit, nem egyterűnek, hanem személyre szabható, stílusos kompaktnak szánták. A stílushoz viszont el kell ereszteni a költségvetést, mert elég kihagyni a navigációs képernyőt, máris sivárnak néz ki a szürke belső. Kezelhetősége nem citroenesen lagymatag, hanem peugeot-san összeszedett, de ez szigorúan csak a kezelőszervek működésére vonatkozik, az ergonómia még mindig nem tökéletes. A változtatható színű háttérvilágítás helyett például jobb lenne egy átláthatóbb menürendszer.

Motor, fogyasztás

A Minivel közös THP 200 névre hallgató turbós benzinmotor és a saját fejlesztésű e-HDi 110-es dízel is nagyszerű konstrukció a maga nemében. Az 1,6 literes 200 lóerős turbós benzines szépen szól, menni még annál is jobban tud, azoknak ajánljuk, akik nyitottak rá, hogy megtanulják, hogyan ne váltsanak bele a turbólyukba, és akik hajlandóak megfizetni a bőséges teljesítményhez és kis tömeghez járó nyolcliteres fogyasztást. Aki viszont úgy érzi, hogy eleget költött már az autóra ahhoz, hogy tankolás előtt felkeressen egy zálogfiókot, vegye inkább az 1,6-os, spórolós 110 lóerős dízelt. Nyomatéka mindenre elég, amit ezzel az autóval még biztonsággal el lehet követni. Mélyről húz és a jól elosztott hatfokozatú váltóval marad bőven elég ereje a tágan értelmezett autópályatempóra is. Bármelyik fokozatban képes gyorsítani, a hatliteres átlaghoz spórolósan sem kell vezetni.

Vezethetőség

DS4-gyel járni egészen élvezetes dolog, persze nem úgy, mint egy sportautóval, hanem, mint egy erős limuzinnal. Az élmény forrása a benzines és a dízel csúcsmodellnél is a nyers erő, de a DS4 fura dolgokra is képes. Pedáljai a PSA autókra jellemzően furcsán vannak bekötve, fentről kell lenyomni őket. A kuplung furán emel ki, a benzines gyakran, idegesítően ránt egyet az első két fokozatban, ami a dízel nyomatéka miatt már nem olyan vészes. Precíz kormánya közvetlen, talán túlságosan is, az első kerekek hajlamosak kigyorsításnál megcibálni, máskor semlegesen viselkedik. Váltója még mindig egy kicsit hosszú úton jár és képes megakadni, de nagyon sokat fejlődött, jó érzés kapcsolgatni vele.

Ár

Jól halad a felzárkózásban etalonnak tartott germán ellenfeleihez a DS4. Az említett extrakupaccal együtt sajnos nem csak a kivitelezése és a tudása, hanem az ára is hozzájuk közelít. 5,8 millió forinttól indul az árlistája, egy jól felszerelt változat már hétmilliónál, a két tesztautó majdnem nyolcnál jár, ennyire azért nem cseng jól a piacon ez a márkanév.

Összegzés

Míg a DS3 igazi prémiummodell, a DS4 csak egy felfújt C4, amiért több pénzt kérnek. Csiszolni kell még a koncepciót, hogy igazán taroljon.