Nagyfelbontású tévék, 3D-vel

Hiroshi Yoshioka, a Sony vezérigazgató-helyettese és egyben a cég TV-s üzletággal foglalkozó részlegének feje, nemrég egy, az IDG-nek adott interjúja során meglepő magabiztosságról adott tanúbizonyságot, már ami a 3D-s megjelenítést illeti. Yoshioka szerint a cég 2012 áprilisában kezdődő üzleti évében eladni tervezett nagyfelbontású kijelzők 30-50 százaléka háromdimenziós technikával is rendelkezni fog. Nem kispályás kijelentés ez, hiszen a sztereoszkópikus 3D-t csak az idei év végén kezdte „felkapni” az ipar, többek között az Nvidia fejlesztésének köszönhetően.

Mi kell a háromdimenziós tévék létrehozásához? Nos, egy olyan kijelző, amely legalább 120 Hz-es megjelenítést támogat. Napjainkban csak a csúcskategória szereplői között találunk ilyen példányokat (igaz, némelyik modell még 200 Hz-es képfrissítési frekvenciára is képes). Ezek aránya fog a Sony szerint 30-50 százalékra felfutni 3-4 éven belül.

Sajnos önmagában egy 3D-képes televízió még nem elég a látványvilághoz, ahhoz szükség van egy speciális szemüvegre is, amely a szabad szemmel homályosnak látszó képeket a két szem számára külön-külön jeleníti meg. Agyunk ebből rakja össze a háromdimenziós képet; ehhez azonban egy ma még viszonylag költséges szemüveg szükséges. A Shutter glasses névre hallgató eszközt a Sony éppen annak drága mivolta miatt a televízióktól külön kívánja forgalomba hozni, így tartván a megjelenítők árát a lehető legalacsonyabban. Ugyanakkor a 3D-s tévé szemüveg nélkül továbbra is csak két dimenzióban tudja a néző szeme elé tárni a digitális világot.

A Sony bizakodása – pénzügyi mutatói ismeretében – egyáltalán nem meglepő. A japán vállalat televíziós fejlesztésekért, gyártásért felelős részlege ugyanis már évek óta nem termel hasznot; a 3D pedig olyan kitörési pont lehet, amivel az emberek ismét „megbolondíthatók”, azaz tömegesen új készülékek vásárlására ösztönözhetők.