Connect with us

technokrata

Teszt: Nokia N96 – az új nagyágyú

Kütyük

Teszt: Nokia N96 – az új nagyágyú

Van szerencsém bemutatni Olvasóinknak a Nokia jelenlegi legnagyobb tudású mobiltelefonját, egy igazi all-in-one készüléket, az N96-ot. Egy tipikusan olyan telefon, melynek kapcsán sokkal egyszerűbb felsorolni azt, hogy mit nem tud, mint órákon keresztül mormogni, hogy ezt is tudja, meg azt is, ja meg még azt is…

A történet valamikor 2006 őszén kezdődött, amikor is a Nokia gondolt egy merészet és bejelentette első igazi multimédiás nagyágyúját, az N95-öt. Ennek kereskedelmi forgalmazására még fél évet kellett várnunk, vagyis az N95 valamikor 2007 tavaszán jelent meg a piacon, és bár nem volt éppen hibátlan, igen közel állt ahhoz, és rövid időn belül óriási sikereket ért el. Aztán 2007 nyarának végén bejelentették az N95 8GB névre keresztelt utódmodellt, mely ősztől már kapható is volt. Az új modell elsősorban óriási belső memóriája, illetve 0,2 collal nagyobb méretű kijelzője révén próbálta, illetve próbálja mind a mai napig elhódítani a vásárlók szívét.

Ezt követően idén februárig kellett várnunk az újabb high-end kategóriás Nseries Nokia bejelentésére: az N96 a barcelonai Mobil Világ Kongresszuson debütált. A készülék kereskedelmi forgalmazása Európában minden valószínűség szerint valamikor a nyár végén fog megkezdődni, ám a hazai debütálás részleteivel kapcsolatban egyelőre még nem nyilatkozik a gyártó. Ebből könnyen kikövetkeztethető, hogy a szerkesztőségünkbe érkezett Nokia N96 még nem a végleges termék, és számos ponton eltérést mutathat a majdan megjelenő kereskedelmi változathoz képest. Akkor tehát vágjunk is bele az N96 prototípus bemutatójába!

Mint az a dobozról kiderült, a tesztkészülék kínai gyártósoron készült, még pedig idén tavasszal. A már jól ismert kód (*#0000#) alaphelyzetben történő begépelését követően egy az N78 esetében megismert menüs és frissítési lehetőséget is felkínáló alkalmazás tudatta velem, hogy a telefonon egy júniusi keltezésű, egész pontosan 0.0823.005 verziószámú béta firmware teljesít szolgálatot. A Symbian 9.3-as operációs rendszert és S60 3rd Edition Feature Pack 2 platformot felvonultató prototípus már jelen állapotában is meglehetősen fürgén viselkedik, bár a stabilitásán van még mit javítani a piaci debütálásig hátra lévő hetekben, hónapokban.

Az aktív készenlét természetesen nem hiányozhat, azonban az FP2-nek köszönhetően immár nem csak vízszintes, hanem függőleges megjelenítésre is képes. A mozgásszenzor is adott, ennek megfelelően az automatikus kijelzőkép elfordítás is működik, még a kijelző alaphelyzetében is. A könnyen átszervezhető menürendszer lehet listás, rácsos, patkó alakú és V-formájú, az ikonok nem animáltak. Háromféle betűnagyság közül választhatunk és ugyancsak három gyári témabeállítást kapunk.

A kijelzőhöz nem igazán nyúltak hozzá a fejlesztők, ami ugyebár azt jelenti, hogy az N96-ba szerelt TFT kijelző QVGA, vagyis 320×240 pixeles felbontású és 16 millió színárnyalatú. A VGA felbontásra és az érintésérzékeny kezelőfelületre tehát továbbra is várnunk kell, de talán már nem túl sokáig (S60 Touch). Ami a méreteket illeti, az N96-ba szerelt display 2,8 colos képátlóval bír és egész konkrétan 42×58 milliméter méretű.

A Nokia N96 körülbelül akkora méretekkel és tömeggel rendelkezik, mint az N95 8GB: az alaphelyzetben 103 milliméter hosszú, 55 milliméter széles és 18 milliméter vastag készülék 125 grammot nyom a mérlegen. A tesztkészülék dobozán Dark Grey (sötétszürke) felirat volt olvasható – a telefon oldaléle valóban szürkés színű, elő- és hátlapja azonban teljesen fekete. Utóbbi felületeket sajnos villámgyorsan elrondítják az ujjlenyomatok, ezzel nem nagyon tudunk mit kezdeni. Az összeszerelési minőség közepes, de ezen vélhetően rengeteget javít majd a Nokia a végleges termék megérkezéséig.

Baloldalra került a kihajtható fedlap alá rejtett bővítőslot, mely a mai normáknak megfelelően microSD memóriakártyákat képes kezelni. Az ellentétes oldal két szélén lakozik az aprón lyuggatott borítás alá bújtatott dupla hangszóró, mely a korábbiaknál némileg jobb hangminőséget produkál. Ugyancsak a jobb oldalon keresendő a hangerőállító gombpár és a kétállású exponáló gomb. A felső él közepén trónol a szabványos 3,5 milliméteres csatlakozó aljzat, melynek egyik oldalán egy billentyűzár funkcióval ellátott csúszkagomb, másik oldalán pedig a bekapcsológomb található. Az alsó élen keresendő a mini akksi töltő aljzat, illetve a szabványos microUSB csatlakozó – ez utóbbi sajnos még mindig nem tölti az akkumulátort.

A könnyen levehető, hullámos mintázatú hátlap alatt nem hosszában, hanem keresztben lapul az akkumulátor, mely ugyanaz a jó öreg BL-5F, mely mindössze 900 mAh kapacitása révén mind a mai napig megkeseríti az N95-öt használók életét. A Nokia állítólag azért nem az N95 8GB-ba szerelt, 1.200 mAh kapacitású BL-6F-et teszi az N96-ba, mert az N96-nak jelentősen kisebb a fogyasztása, mint az eredeti N95-nek, így ebbe az új modellbe már remekül passzol a BL-5F. No, idővel majd kiderül, hogy mire lesz ez elég! A Nokia mindenesetre azt állítja, hogy egy feltöltéssel maximum 220 perces beszélgetési idő vagy 220 órás készenlét vagy 5 óra videólejátszás (offline) vagy 14 óra zenelejátszás (offline) vagy 4 óra TV-nézés realizálható.

A kijelző alatti rész meglehetősen zsúfolt, hiszen ide összesen tíz kezelőszerv került, melyek központi darabja természetesen az ötállású navigomb, mely az N78-hoz hasonló módon pulzáló fényt bocsát ki magából, pereme pedig Navi Wheelként funkcionál, de csak ha bekapcsoljuk ezt a szolgáltatást. Bár alaphelyzetben nem látszanak, a navigomb közvetlen közelében négy dedikált zenegomb rejtőzködik, és ugyanez a négy zenegomb bukkan elő, csak éppen nagyobb kiadásban, a telefon fedlapjának lefelé történő elmozdítását követően. Amennyiben a felső szekciót egy laza mozdulattal felfelé toljuk el, akkor a hagyományos alfanumerikus billentyűzet látványa fogad bennünket. A gombok egy síkban helyezkednek el, és mindössze egy-egy vízszintes csík határolja el őket egymástól.

A természetesen Carl Zeiss gyártmányú frontlencse mögé bújtatott, CMOS technológiájú képszenzor 5 millió képpontot tudhat magáénak, így segítségével maximum 2.592×1.944 pixeles felbontásban fotózhatunk, de akár 3, 2, 1,3, illetve 0,3 megapixeles üzemmódot is választhatunk. Az optikai zoom sajnos továbbra is a Nokia N93(i), illetve a Samsung G800 (G810) kiváltsága, így jelen esetben meg kell elégednünk a 20x-os nagyításra képes digitális zoommal, mely fokozatmentesen állítható, de 5 megapixeles felbontásban már csak hatszoros átfogású.

Komoly negatívum, hogy lencsevédő hiányában az optika abszolút védtelen a karcolások ellen, továbbá a fotós király Nokia N82-höz képest visszalépés, hogy nem xenon-, hanem dupla LED-es vakut kapunk, illetve, hogy az AF segédfényről is le kell mondanunk. A LED vaku egyetlen előnye, hogy videózás közben némileg megkönnyíti az életünket. Érdekesség, hogy a frontlencse alatti U-alakú karima kihajtható, mely remek alátámasztást biztosít arra az esetre, ha a kijelző képét az asztalra helyezett telefonon szeretnénk nézni.

Az expógomb félig történő lenyomása beindítja az autofókuszt, melynek mintegy 2 másodpercre van szüksége a korrekt munkához, egy-egy felvétel elmentése pedig körülbelül 4 másodpercig tart. Sorozatfelvétel módban hat fotó készül gyors egymásutánban, vagy addig, amíg nyomva tartjuk az expo gombot, és még van szabad memóriánk. Négyféle expohang közül választhatunk, de a hang nem kapcsolható ki, ezenkívül pedig említést érdemel még az időzítő funkció (2, 10, 20 másodperc), a fixen középre súlyozott fénymérés, illetve a kijelzőn megjeleníthető, egyenes fotózást segítő háló. Panoráma mód sajnos nincs.

A fényérzékenység manuális módon öt különböző értékre állítható: low, low-medium, medium, medium-high, high. Az ISO érték emelése természetesen a képzajt is növeli, erre érdemes odafigyelni. Szituációs módból is kapunk jó párat: auto, egyéni, makró, arckép, tájkép, sport, éjszakai, éjszakai arckép. Ezenkívül a fehéregyensúly (napfény, felhős, izzólámpa, fénycső) és a digitális effektek (szépia, fekete-fehér, élénk, negatív) is szabadon állítgathatóak, az élességről, a kontrasztról és az EV értékről (+/-2, 0,3-as lépésközzel) már nem is beszélve.

Ha éppen videózni támad kedvünk, a Nokia N96 ekkor is remek társnak bizonyul. Elég talán csak annyit mondanom, hogy az MP3 és 3GP kompatibilis kamkorder 640×480 pixeles (VGA) felbontású és 30 fps sebességű videókat rögzít. A digitális zoom videózás közben is él, nagyítása pedig felbontástól függően 4-10x-es. Videózáskor sajnos még mindig nincs folyamatos autofókusz, rázkódáscsökkentés viszont van. A videóhívásokhoz szánt második kamera VGA felbontású.

Íme három tesztfotó (az eredeti felbontású képekért klikk a kisméretű fotókra):

A telefon irodai és egyéb szolgáltatásaival ezen cikkben most nem foglalkozom, e helyett inkább a multimédiás részekre fókuszálok. Itt van rögtön például a digitális TV-vevő funkció, melynek segítségével minden további nélkül nézhetők a különböző DVB-H adások. Mint ismeretes, hazánkban immár több mint egy éve folynak a DVB-H tesztek, az első kereskedelmi szolgáltatások pedig feltehetően a nyár végén indulnak majd be.

Az egyébként N-Gage kompatibilis Nokia N96 nem csak TV-zés, hanem videólejátszás tekintetében is brillírozik, ami nem is csoda, hiszen a készülékben hardveres (DSP chip) H.263 és H.264 gyorsítás található, a TV-kimenetnek köszönhetően pedig akár hagyományos televíziós képernyőn is megjeleníthető a telefon képe. A videófelvételek az igen combos, 16 GB kapacitású belső memóriában, illetve microSD memóriakártyákon tárolhatók el. Az USB 2.0 és az USB Mass Storage támogatás ugyebár adott, de ezek működését jelentősen felgyorsították: míg az N95 8GB csak 5 Mbit/s-ra, addig az N96 50 Mbit/s-os adatátviteli sebességre képes. Kipróbáltam a dolgot, és a gyakorlatban bizony 8 MB/s-os sebességet sikerült elérnem, ami pestiesen szólva nem semmi! Megjegyzendő továbbá, hogy ezenkívül 128 MB RAM és 256 MB rendszermemória van az N96-ban.

A sztereó FM rádió többek közt az RDS információkat is meg tudja jeleníteni és persze kihangosítható, a grafikus ekvalizeres zenelejátszó alkalmazás pedig MP3, AAC, eAAC+ és WMA formátumú digitális muzsikákat támogat. Számomra érthetetlen, hogy az N78-ban megismert FM-transzmitter miért maradt ki az N96-ból? Nem maradt viszont ki az A-GPS támogatást élvező integrált GPS-vevő, mely a gyártó szerint egy a korábbiaknál jobb minőségű antennával büszkélkedhet. Nincs is rá panasz, a Nokia Maps 2.0 villámgyorsan és stabilan működik a telefonon.

A négynormás (GSM 850/900/1800/1900 MHz) Nokia N96 GPRS, EDGE, UMTS és HSDPA hálózatokban használható, megfelelő lefedettség esetén pedig maximum 3,6 Mbit/s-os sebességgel képes magába szippantani az adatokat. Talán már mondanom sem kell, hogy Wi-Fi (802.11b/g) és Bluetooth 2.0 (A2DP) is került a telefonba.

Előzetesen most ennyit a Nokia N96 prototípusáról. Konklúziót ezúttal inkább nem írok, helyette csak annyit jegyeznék meg, hogy az N96 igen csak izgalmas, vérbeli multimédiás telefonnak ígérkezik. Fotózásban továbbra is a xenonos N82 a király, de az óriási belső memória, a DVB-H és az FP2-es új szoftver igen vonzóvá tudja tenni az N96-ot.



Szólj hozzá!

További Kütyük

Népszerű

Technokrata a Facebookon

Kütyük

Galaxy Tab S7
galaxy a32

SmartPhone

Megérkezett a Samsung Galaxy A32 5G

2021. február 14. vasárnap
htc vive cosmos

Kütyük

HTC VIVE Fagyos Akciók

2021. február 4. csütörtök

Kütyük

Vicces és hasznos kütyük

2021. február 3. szerda
Hirdetés

Dotkom

Műszaki Magazin