Megszokott zenei élmény: csak dupla áron?

Mint ismeretes, egyre jobban terjednek a másolásvédett hanganyagot tartalmazó CD-k, melynek van egy (az egyszeri felhasználót tekintve) nagy hátránya: ezen korongokat hiába rakjuk számítógépbe szerelt CD-ROM-ba, a zenét nem tudjuk lejátszani. Eddig az egyetlen (legális) lehetőség az volt, ha asztali CD-lejátszóban hallgattuk meg a korong tartalmát. A Pressplay segítségével a kért anyagokat letölthetjük az Internetről is, ez azonban pénzbe kerül.

Így tulajdonképpen mindenki jól jár. Már feltéve, ha anyagilag érdekelt a zenei CD-k eladásában, mert az egyszeri vevőnek kétszer kell fizetnie. Egyszer akkor, amikor megveszi a korongot a boltban, egyszer pedig akkor, amikor letölti a digitalizált változatot. Az csak részletkérdés, hogy ezek után az Interneten a kutya sem fog CD-t vásárolni (ha egyszer le kell töltenie, amennyiben meg akarja hallgatni a számítógépén is, miért venné meg?), a nagyobb probléma akkor adódik, ha valakinek mindkét módon (digitálisan és ”kőbe vésve” is) szüksége van a hanganyagra. Ekkor kétszer kell megvásárolnia a kívánt zenét.

Persze a kiadók helyzete is megérthető, a kalózkodásból, illegális másolásból származó bevételkiesés érzékenyen érinti őket. Ráadásul a CD-n lévő eszmei érték otthoni megtöbbszörözése lopásnak számít (hiába is szépítjük). Végső célként azonban az MP3 kiszorítása lebeg a szemük előtt. Ez a három betű már régóta okoz álmatlan éjszakákat a hatalmasra nőtt kiadócégek menedzserrétegének, főleg az utóbbi időkben jelentett hiányt a bevételekben. A felmérések szerint idén érezhetően kevesebb CD-t tudtak értékesíteni, mint tavaly. Az viszont elgondolkodtató, hogy miért csak most kezdték el levédeni a CD-k másolását, ha már régóta lehetőség van kompakt lemezen megvásárolni egy hanganyagot (a válasz szinte adja magát: a CD-írók elterjedése és a nyersanyag árának egészen minimálisra csökkenése az ok).

A CD-k másolásánál nagyobb gondot okoz ugyanis az Interneten zajló MP3 cserélgetés hatalmas méretűre duzzadt lénye. A kis helyre betömörített zeneanyagok első nagy terjesztési lehetőségét a Napster kínálta, ám erre már lesújtott a törvény szigora: a valaha nagy népszerűségnek örvendő kliens jelenleg nem működik, alkotói azon dolgoznak, hogyan lehetne (immár fizetős szolgáltatásként) újra megjelenni a piacon. A Napsternél azonban sokkal nehezebb felelősségre vonni a peer to peer hálózaton üzemelő Kazaat és társait (Morpheus, Groskter, Limeware stb.), melyeken virágzik az illegális zenecserélés.

A kiadók azonban rájöttek, hogy hiába záratnak be egy szolgáltatást, ha helyette másik három nyílik meg, ezért más módszerekkel is próbálkoznak. Ennek eredménye a két hete startolt MusicNet, melyet a RealNetworks és az America Online indított be. A MusicNet hasonló elven működik, mint a Napster (és klónjai): digitális zeneletöltésre kínál lehetőséget. Ám mindez csak akkor érhető el, ha az ember előtte szépen kifizeti a szolgáltató által meghatározott díjat (ez 10 dollárba kerül havonta, ám ezért csak 100 darab letöltést engedélyeznek).

Hasonló fába vágta fejszéjét a Universal Music Group és a Sony Music is, közösen tervezik elindítani (még az év vége előtt) a Pressplay nevű szolgáltatást. A Yahoo pedig egy olyan megoldáson dolgozik, melynél beállítható lesz a kívánt zenei stílus, ám konkrét számok nem (gyakorlatilag egy Internet-rádió létrehozása a cél), ez (egyelőre) ingyenes mindenki számára. Úgy tűnik, a digitális háború tovább folytatódik.