Repülő plazmalencsével a még nagyobb tárkapacitásért

A processzorok fejlesztése során már régóta ott lebeg Damoklész kardja a mérnökök feje felett: a miniatürizálásnak egyre közelebb kerülő fizikai korlátjai vannak, legalábbis a jelenlegi, szilíciumra alapuló technikát illetően. Napjaink szakembereinek a 30 nanométer alatti régió jelent nagy kihívást, az optikai litográfia használatát tekintve.

Megoldást hozhat azonban a kaliforniai Berkeley Egyetem nemrég tett felfedezése, melyet nem túl szép szakszavakkal plazmoid nanolitográfiára kereszteltek. Ezzel az eljárással állítólag a jelenlegi mikroprocesszoroknál tízszer(!) kisebb méretű lapkák előállítása is lehetővé válik. A bővebben nem részletezett technológia azonban a kutatást vezető Csiang Zsang professzor szerint nem csak a CPU-k területén érhet el áttörést.

Jelentős kapacitássűrűség-növekedést hozhat ugyanis a merevlemezek számára – akár a mai winchesterek 10-100-szoros kapacitása is elérhető általa. A titok a repülő plazmafejben rejlik, amelynek működését talán akkor a legkönnyebb megérteni, ha a régi lemezjátszók tűjéhez és az azt tartó karhoz hasonlítjuk. Ezzel a kialakítással a kutatók számára lehetővé vált mindössze 80 nanométeres szélességű minták írása, nem is akármilyen tempó mellett – másodpercenként 12 méternyi távolságot tett meg a szerkezet. Mindezt természetesen a forgó lemez felett; a plazmafej eközben alig 20 nanométernyire volt az adattároló felülettől.

További részletek itt.