Megverheted a gyengébbet, csak ne kamerázz

Az a jelenség, hogy a gyerekek egymást az iskolában vegzálják, illetve ezt meg is örökítik – ami nem nehéz a mai, modern eszközök, kamerás telefonok korában -, kapott egy külön nevet az amerikaiaktól. Mert, mint sok minden más újdonság, ez is először az Újvilágban mutatkozott be; a neve pedig: cyberbullying.

Persze a könnyű felvételkészítés mellett kellett az Internet könnyű hozzáférhetősége is ahhoz, hogy a tinédzserek egymás között zajló zaklatásainak videózása elterjedjen. Arról azonban ne legyenek kétségeink, hogy a jelenség a 21. század „gyermeke” (mert nem az): a fiatalok agresszívabbjai régen is kiszemeltek egy-egy visszahúzódó, vagy valamilyen más okból különc gyereket, és zargatták. A különbség „csupán” annyi, hogy a digitális korszak előtt ezeket a jeleneteket nem vették fel.

Nem is Amerikáról (az Egyesültről) lenne szó, ha nem a törvény szigorával próbálnának gyógyírt hozni erre az alapvetően nevelési, neveltetési problémára. 21:11 arányban Kaliforniában át is ment a szenátuson az a törvénytervezet, amely gátat szabna a jelenségnek. Amennyiben az állam kormánya megerősíti a szenátus döntését, mindenki terminátorára, Arnold Schwarzenegger kormányzóra vár a tisztség, hogy jóváhagyja a tervezet törvényerőre emelkedését.

De miről is szól a törvény? Arról, hogy a cyberbullyingben vétkesnek talált tanulókat akár felfüggesztéssel, végső esetben az iskolából való kicsapással lehessen büntetni. A szöveg meg is nevezi a zaklatás digitális rögzítésére, továbbítására szolgáló eszközöket: az elektronikus kommunikációs készülékeket említi, beleértve a mobiltelefonokat, számítógépeket és személyi hívókat.

Tehát mostantól jobb vigyázni az amerikai diákoknak: ha megverik egy társukat, akkor arról ne csináljanak felvételt, és megússzák a büntetést…