UMTS: kudarc Japánban

Japán évekkel megelőzte Európát az I-mode, a színes képernyős mobiltelefonok, a képküldés és még számos mobilkommunikációs technológia bevezetésében is. Nincs ez másképp az új, harmadik generációs mobilrendszer, az UMTS (Universal Mobile Telecommunications System) bevezetésével sem. Európában még csak a tesztelési időszaknál járunk, Japánban viszont már tavaly május óta elérhető a szolgáltatás.

Európában a telekommunikációs krízis megmentőjeként várt technológia Japánban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az NTT DoCoMo, a japán UMTS szolgáltató nyilvánosságra hozta eredményeit, melyből kiderül, hogy a 2003. márciusáig tervezett előfizetői számból eddig mindössze 127.000 valósult meg, ami egy új, mérföldkőként beharangozott technológia esetén nem túl bíztató.

Az NTT DoCoMo a gyenge eredményt több dologra vezeti vissza. Elsősorban a lefedettség okoz gondot, egyelőre Japán 70%-án használható a szolgáltatás. A másik nagyon komoly probléma részben a lefedettség hiányára is visszavezethető: az UMTS telefonok semmilyen más hálózaton (GSM vagy GPRS) nem működnek, ami azt jelenti, hogy sem azokon a területeken nem használhatók, ahol nincs vagy nagyon gyenge a lefedettség, sem pedig külföldön (kivéve ha a külföldi országban is bevezették a 3G technológiát). Emiatt az ügyfélnek célszerű egy hagyományos telefont (GSM hálózattal) is mindig magánál tartani. Harmadik probléma a készülékek ára, mely megközelíti egy modern számítógép árát, negyedik pedig a nagy kijelző miatt gyorsan kimerülő akkumulátorok problémája.

Európában van még idő tanulni a japán hibákból, azonban a GSM és UMTS közötti inkompatibilás itt is komoly problémákat okozhat.