A mesterséges intelligencia elterjedése nyomán a világgazdaság olyan mélyreható szerkezeti átalakulás előtt áll, amely jelentőségében az ipari forradalomhoz mérhető, annak ütemét azonban várhatóan jóval meghaladja. Az első ipari forradalom ugyan kezdetben jelentős társadalmi ellenállást váltott ki, végül azonban alapjaiban alakította át a gazdaságot és a munkavégzést, miközben a termelékenység és az életminőség javulásához is hozzájárult.

Ez a történelmi párhuzam ma is sokat elárul a technológiával kapcsolatos félelmekről. Az 1811-es luddita mozgalom a képzett kézművesek tiltakozása volt a gépek ellen. A mesterséges intelligencia hasonló szerepet tölt be a szellemi munkában, mint egykor a gőzgép a fizikai erőkifejtésben. A szenet és a vasat ma adat és villamos energia váltja fel, az izmok helyett pedig a gondolkodás egy része válik automatizálttá. Napjainkban a kreatív és szellemi foglalkozásúak közül sokan élik át ugyanezt a szorongást, ahogy az AI-t egyre több területen használják.

Az AI fejlődésének korlátai ma elsősorban fizikaiak: az energia, a víz és az infrastruktúra a legkritikusabb tényezők. Az AI-korszakban ezért nem feltétlenül azok kerülnek előnybe, akik a leggyorsabban telepítik a modelleket, hanem azok, akik megfelelő, ellenálló és hatékony infrastruktúrát építenek mögéjük.

A villamos energia az AI-forradalom üzemanyaga. Hiába válnak egyre hatékonyabbá az AI-eszközök, az alacsonyabb költségek révén összességében mégis nő az energiafogyasztás, mivel a mesterséges intelligencia egyre több területen válik üzletileg nyereségessé. A robbanásszerűen növekvő energiaigényt jól szemlélteti az a tény, hogy egy adatközpont nagyjából 18 hónap alatt felépíthető, miközben a bővített áramátviteli infrastruktúra kiépítése akár tíz évet is igénybe vehet.

Az energiakérdés mellett kevesebb szó esik a vízről, amely az AI-infrastruktúra fejlesztésének egyik legkeményebb korlátjává válik. A legtöbb esetben egy új adatközpont életképessége nemcsak az energiaellátástól függ, hanem attól is, hogy a helyi vízrendszer képes-e kiszolgálni a hűtési és üzemeltetési igényeket. A víz így a fenntarthatóság mellékszereplőjéből stratégiai tényezővé lép elő. A kedvező vízrajzi adottságokkal és hatékony vízgazdálkodással rendelkező országok az aranyhoz vagy a fosszilis energiakészletekhez hasonló komparatív előnyre tehetnek szert.

2050-re az AI és a digitalizáció várhatóan gyökeresen átalakítja a termelékenységet és az erőforrás-hiány természetét. A legfontosabb várható változások:

• Termelékenységi ugrás: az AI hozzájárulhat a négynapos munkahét széles körű elterjedéséhez.
• Gazdasági szerkezet: a munkakörök mintegy 40%-át érintheti az AI, de sok esetben inkább kiegészítésről lesz szó, nem teljes kiváltásról.
• AI-szuverenitás: a geopolitikai verseny középpontjába az infrastruktúra és a technológiai önállóság kerül.

Az AI át fogja alakítani a termelékenységet, a szakmákat és a geopolitikai erőviszonyokat. Ha az infrastruktúra, a szabályozás és a munkaerő alkalmazkodása elmarad a technológia fejlődési ütemétől, társadalmi ellenállás, hálózati túlterhelés és bizalmi válság alakulhat ki. Ha viszont ezek együtt fejlődnek, az AI jelentős jóléti és kreatív potenciált szabadíthat fel.

A Kyndryl Agentic Service Management megközelítése és Kyndryl Agentic AI Framework rendszere abban segíti a vállalatokat, hogy a kísérleti AI-projektekből stabil, skálázható működés jöjjön létre.

További friss híreket talál a Technokrata főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!