Teszt: LG Optimus One – Olcsó és finom

Ismerkedés

Amikor kivettem a nem túl hivalkodó kartondobozából az igen férfiasra sikeredett telefont, első blikkre a régi PDA-k formája jutott az eszembe, majd az, hogy végre nem zongorista ujjakra tervezték a nyomógombokat. A  gumirozott hatású hátlap, ami az előlapon is körbefut személy szerint tetszik, ugyanis így nem csúszik ki a kezemből, mint az iPhone-om. A szokásos jack dugó pedig a telefon tetején található. A gyenge pontja sajnos a kijelző üveglapja, ugyanis rendkívűl könnyen karcolódik és ezt úgy érdemes elkerülni ha rögtön bontás után védőfóliát helyezünk rá. A tetjén lévő gombbal kapcsolhatjuk be, egy rövid bootolás után pedig adjuk meg a pin kódunkat.

Egészen 2010 szeptemberéig egy Nokia5310 XPress telefonom volt, ami nem nevezhető okostelefonnak egy másodpercre se, de szerettem. Tavaly vettem egy iPhone 3G-t és minden sutasága ellenére nagyon megszerettem, így újdonságként hatott (és egyben rendkívül kiváncsi voltam arra) az Android 2.2-es oprendszere, mert még soha életemben nem használtam ilyen telefont.

Első körben magára a hardverre voltam kiváncsi: 1500 mAh-es akksi, a processzor 600 MHz-es, a memória fél giga, G-s a wifi, a tárhely 170 mega, de ezt gyárilag megtoldották egy 2 gigás micro SD kártyával. A telefon 32 gigáig teljesen szalonképes kártyástul, a 3G itt már igazából a 7,2 megabittel is boldogulni képest HSDPA, a fényképezője 3 megapixeles. Ha sokat pötyögünk rajta akkor szokásosan estig lemerül, ha keveset, akkor másnap kell csak tölteni.

Menü és funkciók

Így alapszinten a készülék sebessége tökéletes, a menü előhívása és abban való keresgélés, programindítás rendkívül gyors, viszont szakavatott Androidos ismerősöm szerint hiba volt, hogy az LG nem telepítette előre a micro SD kártya miatt a fájlkezelő rendszert a telefonra. Viszont van helyette egy LG App Advisor nevű alkalmazás, ami segít olyan helyi programokat letölteni, melyek segítségünkre lehetnek a mindennapi életben (pl a BPmenetrendet).

Ilyen képeket készít:

A kezdőképernyő öt lapból áll, a háttér pedig dinamikus is lehet. Amire nehezen jöttem rá, hogy hogyan lehet lecserélni a hátteret, de idővel az egyetlen logikus megoldásnak az tűnt, ha az ujjam sokáig a háttérképen tartom, és be is jött. Az öt lap a gyárilag beállított widget-eket tartalmazza, úgy mint Twitter, Facebook, naptár, időjárás, Google search, Gmail, email, Youtube, fényképezőgép, Android market. Utóbbi egész jól felszerelt applikációkban, sok olyan programot találtam itt, amik már iPhone-on is fent vannak.

Mint említettem, G-s wifi-vel rendelkezik, aminek a beállítása rendkívül egyszerű (router felismer, kód beír, működik). A wikitech.hu betöltése ca. 11 másodperc alatt megtörtént, az egyik legnagyobb hírportál weboldalának mobilos verziójának lehívása 7 másodperc volt.

A multimédiában erős az Optimus One: hihetetlenül hangos a hangszórója, szépen játsza le a videókat, van benne fm rádió (fülhallgató bedugása mellett megy is) és a 3 megapixel ellenére nagyon szép fotókat készít, kattintáskor ráélez a bármire amit le kívánunk fotózni. Egyedül a vaku hiányzik, így este elég haszontalan dolog vele fényképezni.

Szumma szummárum

iPhone-osként én úgy gondolom, hogy ha szeretnék egy androidos okostelefont, akkor egy ilyet vennék. Egyszerűen nem tudok egy olyan ellenérvet mondani, hogy ne egy Optimus One-t vegyek. Szép, ügyesen tervezett, férfikézbe való, hangos és olcsó. A neten 35 ezerért utánam vágják kártyafüggetlenül.

A készülékről technikai adatok a gyártó weboldalán, ide kattintva olvashatók.