Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten

Az esetleg előnyös jogszabályalkotás sem villanyozhatta fel őket, bár egyesek egy ideig reménykedhettek abban, hogy talán jó pénzért hozzájuthatnak némi frekvenciához, hogy aztán viszonylag kisebb befektetéssel “üzletet” csinálhassanak vidéken a szélessávú internet kiépítésével. Ám ezek a reményeik is elszálltak. És amikor azt hihették, hogy végre vége az évnek, ami után csak jobb jöhet, megkapták a nyakukba a válságadót – még jó, hogy válságos helyzetbe nem kerültek, bár erre még minden esélyük meglehet, ha a kormányzat szerint ideiglenes adót jó pár évig fizetniük kell. A cégek már eddig is csak visszafogottan tudnak fejleszteni, ez pedig rontja a versenyképességüket. De talán a legnagyobb visszatetszést az keltette a cégek körében az idén, amikor szembesültek a rájuk váró év végi meglepetéssel, vagyis az említett adóval. Az ugyanis magánemberek között sem vall jó ízlésre, ha a kölcsönkérő váratlanul, az utolsó pillanatban rohanja le azt, akitől segítséget remél. Márpedig most ez történt a távközlési cégekkel, amelyeknek – másokhoz hasonlóan – nem köszönte meg a segítséget a kormányzat, így aztán a társaságoktól sem lehet elvárni, hogy szívesen-t mondjanak. Márpedig ez a két szó jó esetben elhangzik egy nehéz helyzetbe került ember és a tehetősebb között.