A világháló halott, éljen az internet

Egyre több felhasználó fér hozzá ugyanis az internethez okos telefonokkal és táblakomputerekkel, amelyek jellemzően nem a némileg macerásan kezelhető böngészőkkel, hanem egyszerűbb programokkal működnek, amelyeket a népszerűbb honlapok és internetes szolgáltatások – mint a Facebook, Twitter, a Skype vagy a nagyobb hírsite-ok – fejlesztettek ki. Ezek az alkalmazások egy klikkel, zárt rendszerben, a böngésző és a világháló közvetítése nélkül hozzák el a felhasználónak a kívánt oldalt. Az alkalmazások eladásával a cégek is könnyebben tudnak pénzt csinálni.

Az ilyen “fallal körbevett kertek” jelentik az internet fejlődésének egyik fő csapásirányát az Economist szerint is: a legnagyobb számítástechnikai cégek – különösen a Google, a Facebook és az Apple – összefüggő alkalmazások belső hálózaton működő rendszerét hozták létre, amelyről a korábbi böngészős időkhöz képest elkényelmesedett felhasználóknak már alig kell kilépniük, hiszen minden információhoz vagy szórakoztató médiához hozzáférnek ezekből a forrásokból. A gazdasági újság szerint a másik legfontosabb trendet a tartalomszolgáltatók és a mobilszolgáltatók között körvonalazódó megállapodások jelentik. Az amerikai Verizon mobilcég és a korábban az “internetes semlegesség” élharcosának számító Google mobilinternetes hozzáféréssel kapcsolatos megállapodása – amely szerint a mobilszolgáltató saját belátása szerint részesíthet előnyben bizonyos tartalmakat – számos szakértő szerint áttörést hozhat, hiszen az internetes semlegesség megszűnésével a szinte monopolhelyzetben lévő cégek számára teheti kedvezőbbé az internetes játékteret. Az Economist szerint azonban elsősorban nem ez fenyegeti az internet szabadságát: a mobilszolgáltatóknál nem elég a szabad verseny, egyes autoriter berendezkedésű országok pedig (mint Kína) egyre hatékonyabban tudják korlátozni az interneten megjelenő tartalmakhoz való hozzáférést.