Ezt bekajáltuk – helyesbítés

Nem sütnénk el a „zsigulit/osztogatnak” közhelyet, de tény: tegnapelőtti cikkünk nem pont úgy írta le a webezés környezetszennyezésre gyakorolt hatását, ahogyan azt az érintettek megfogalmazták. Emlékeztetőül: „[..] Alex Wissner-Gross, a Harvardi Egyetem egyik fizikus-professzora [..] meglepő állítással rukkolt elő: mindössze két Google kereséssel annyi széndioxidot pumpálunk a levegőbe, amennyi egy teáskannányi víz hagyományos módon való felmelegítése során keletkezik.” További részletek itt.

Nos, ez így, ebben a formában nem igaz. Ugyan a neves harvardi professzor valóban foglalkozik olyan környezetvédelmi kutatásokkal, ami a számítástechnika hatásával kapcsolatos, és ténylegesen tett olyan megállapításokat, amik az internetezés és az energiafelhasználás összefüggését boncolgatták. Az elmúlt napok nagy médiavisszhangja miatt azonban most közvetlenül is arra kérte a nemzetközi médiát a szakember, hogy pontosítsák korábbi közléseiket, és adjanak teret eredeti állításainak.

Wissner-Gross nem vont párhuzamot a Google keresések és a széndioxid kibocsátás mennyisége között. Még akkor sem, ha józan paraszti ésszel is belátható: a keresések végrehajtásához számítógépekre van szükség, amely számítógépek árammal működnek. Az elektromosság előállítása pedig bizonyos mértékben környezetszennyező módon, például széntüzelésű erőművek működtetésével történik. A professzor azt is kihangsúlyozta, hogy a teaforralásos hasonlat sem tőle származik; valószínűleg a kérdést eredetileg felkaroló brit Times magazin egyik zsurnalisztája hagyatkozott újságírói képzeletére.

Arra mindenesetre jó volt a korábbi és jelen cikkünk is, hogy ráirányítsa a figyelmet környezetünk védelmére, az energiatakarékosság szükségességére.