Ajtót mutat

Önnek mi jut eszébe az Opel Meriváról? Fel tudja idézni a formáját? Látja maga előtt? Hunyja csak be a szemét egy pár másodpercre…, na? Őszintén! Ha GM-dolgozó vagy tulajdonos, nem ér, különben viszont meglepne, ha bármi konkrét beugrott volna. Nem véletlen, hiszen a hamarost leköszönő Meriva minden, csak nem egyedi, látványos, érzelmekre ható dizájncsemege. Baj? Nem baj, mert cserébe’ praktikus volt, kisméretűen nagyszerű, úttörően egyterű, frankó családi kocsi. És most, hét év után legalább még nagyobb durranás lehet az új, az is. Hogy második nekifutásra is sikeres tud-e maradni a Meriva, a jövő zenéje, az út mindenesetre kikövezve, vörös szőnyeggel leterítve.

Magas labda volt az opelesektől, hogy a reptérről a régivel indultunk vezetni az újat. Ráadásul szürkével (bocs, ezüsttel), hogy még durvább legyen a különbség. A hab a tortán egy kis hamburgszéli dugó volt – gondolható, mily’ szörnyen ragadott magával a kelletlen 1.6-os motor-nyúlós váltó-álmosító szürkeség kombó. Majd a sajtótájékoztatón megtudtuk, hogy a Meriva piacelső, hogy az új is az kell, hogy legyen, csak már egy méretosztállyal feljebb kacsingatva, korszerű kontösben korszerű technikával, frissített motorpalettával és olyan flexibilisen, hogy teljesen.

Dávidok közt Góliát

És eljött a pillanat, és magunkévá tettük az Opel legújabb büszkeségét, amelyre tényleg büszke lehet úgy az Opel, mint a GM. Először is: a B Meriva sokkal nagyobb elődjénél (4288 mm hosszú, 1812 széles, 1615 magas, tengelytávja 2644). Aztán elöl-hátul-oldalt megvan az Insignia és az Astra markáns dizájnja, na meg a truváj, a hagyományostól eltérően hátrafelé nyíló hátsó ajtó egy kis picassós hullámtöréssel, formai játékkal a B-oszlopnál. Igen, maradt a B-oszlop, nyilván kellett, hogy maradjon a karosszéria-merevség miatt. A csomagtartó alapból 400 literes (nem gyarapodott), bővítve, tetőig rámolva 1,5 köbméteres lehet.

FlexDoors

Tehát az ajtók. A hátulzsanérozott, elölkilincselt, hátrefelé nyílók, a FlexDoors fantázianévre hallgatók. Tény, hogy nem forradalmi megoldás, mert már többen és rég kitalálták, lásd maga az Opel szintén bevetette anno a képen is látható Kadettnél. Az Opel tervezőrészlegén 2005-ben veselkedtek neki, a tolóajtó ideája is felmerült, majd hamar elvetették (azzal nem lehetne ekkorát ütni). A marketingen túl lényeges, hogy szezám 84 fokos szögben tárul, a magasra épített üléssel együtt pedig ultrakönnyű és ergonomikus ki/beszállást és -pakolást tesz lehetővé. Gyermekbiztonságilag nem mindegy, hogy 4 km/h-s tempó felett nyithatatlan (nem úgy, mint hajdanában-danában, mikor potyogtak kifelé a “gyilkos” ajtó után kapó szerencsétlenek).

FlexSpace, FlexRail, FlexFix

A Meriva eddig is azon autók táborába tartozott, melyekben az átlagosnál sokkal használtabb volt a második sor – hát a FlexSpace rendszernek hála ezerféleképp és villámgyorsan alakítható a “színházi” hátsó traktus. Sínen tologathatóak a székek, támlájuk dőlésszöge állítható, mialatt ezt a félmondatot el tetszik olvasni, síkba dönthetőek, ésatöbbi. A harmadik flexes mifene, a feláras FlexRail egy központi könyöklős-fiókos, ugyancsak sínen mászkálós tárolókomplexum, amúgy hátra, mondjuk két lurkó közé is bevethető, mint barrikád a háborús zónában. És poharat, palackot, cédét, térképet, női táskát, kisebb kutyát-macskát is befogad, alatta kütyücsatlakozási pont, bravó. És még egy flexvalami, azaz a Meriva elképesztő variálhatóságára, rugalmas ergonómiájára utaló elem: a FlexFix egy kerékpártartó, alig kell hozzá erő és ügyesség, sőt gerincbarát, ahogyan azt az AGR (Aktion Gesunder Rücken) tanúsítja. Egészségünkre válik a FlexDoors, illetve a (feláras) komfortülés is az ő komfortos, állítható fejtámlájával, köszönjük.