Egy kis cserbenhagyás

Országúton a szembejövő tükröd töri, s robog tovább. Tanúja vagy, amint parkolásnál valaki agyonhúz egy másikat, s távozna. Két ügy, egy nap, ész megáll.

Dunaföldvár után 6-os út, kollégával Szekszárd felé gyönyörködünk a hirtelen szép tavaszban. Csatt, a szembejövő sávból ki tudja miért, de csúnyán átlógó suzukis pazarul telibeveri tizenmilliós tesztautónk tükrét, az övével. És nem 90-nel, és nem áll meg. Visszanézett-e? Meggyőződött-e arról, hogy semmi bajunk nem eshetett? Kötve hiszem. Mi persze azonnal félre, kiszáll, megtekint, konstatál, fordul és üldözőbe vesz. Utolér, kielőz, leint, kipattan. Hogy az SX4-gyel ámokfutó hölgy a későbbiekben elismer, kitölt és bűnbán, hogy csak karcolásokról van szó, hogy időbeosztásunk és agyunk is borul, mellékes.

Ugyanaznap Budapest, nyolcadik kerület, szűk utcácskák, egyirányúak, sarok, tömeg. Gyanútlanul parkolunk, s arra leszünk figyelmesek, hogy egy hatvanas úr eleve szabálytalanul tolatgatva bénázik, s Mitsubishijével akkurátusan meghúz, megnyom egy Opelt. Majd igazít, tovább tolatgat, feltart egy fél országot, végül lázasan integető neje segítségével csak beáll egy helyre. Tán parkolójegyet sem vesz, és dolgára indul. Nem hisszük el.

Negyedóra is eltelik, sajnos még várnunk kell, hát alkalmunk nyílik megfigyelni, hogy semmi sem történik. Az opeles nem ért vissza, elkövetőnk sem. Épp fogalmazunk egy cetlit rendszámmal, miegymással a károsultnak, amikor bácsi és néni jön, s megy. Menne, nem hagyjuk. Chuck Norris hozzánk, szörnyű igazságérzetünkhöz képest smafu. És ami már tényleg kicsapja a biztosítékot: bácsi tagad. Hazudik. Ráolvasunk, békésen, rendőrt emlegetünk, csöppet megijed, újfent félreáll már azzal a szándékkal, hogy megvárja áldozatát. Ámen.

Bevallom, nem kerestem rá, nem néztem utána megszállottan a pontos meghatározásoknak, törvényi előírásoknak. Valami ilyesmik azért rémlenek idevágólag: a KRESZ megállási kötelezettséget ír elő a közlekedési balesetet okozó jármű vezetője részére; szabadságvesztéssel, közmunkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő…; meg kell győződni arról, hogy történt-e sérülés…; gondatlan bűncselekmény… Ésatöbbi, és még csak nem is ez a legfontosabb. Naná, az elv.

Ön mit szól ehhez? Ön mit tesz hasonló helyzetben? Én még nem voltam (károkozóként), ám ha leszek, felelősségteljesen akarok és fogok cselekedni. Nem feltétlen a törvény, a kötelesség, a kötelezettség, a bünti – magam, a lelkiismeretem miatt.

Kántor István
az automobil.hu szerkesztője