Az utcazenész

Majdnem egy évtized telt el az első Brutale megjelenése óta. Azóta bárki, aki meghallja ezt a nevet tudja, hogy a presztízsmárka mérnökei szinte már idegesítő aprólékossággal dolgoznak ki minden részletet. Büszkén hirdetik, hogy 85%-ban megújult a motor, csupán a stílus maradt a régi.

Az új alkatrészek közül mindegyik saját tervezési és gyártási produktum, ez szavatolja a tökéletes minőséget. Mottójuk szerint a funkcionalitás és az esztétikum kéz a kézben jár, de aki már találkozott olaszokkal, az nem lepődik meg az ehhez hasonló saját vállveregetésen.
 
Maradjunk az objektív részleteknél. A korábbi modellek formája kétséget kizáróan mindenkit elvarázsolt. Hasonlóképp a futómű is, nem beszélve a váz és az erőforrás egységéből adódó kezességről. A motor ez utóbbi erősségének gyökere abban az elmés tervezésben rejlik, amit a hangszereknél figyelhetünk meg. Annál jobban érzed, minél inkább körülveszi tested a testét. Tegyünk hozzá még egy öblös hangot és máris megvan az „utcazenész”, akit mindenki néz és hallgat. Ha minden klappol, vajon mi a gyenge pont? – kérdezik okkal az olvasók. Az általam tesztelt 910-es blokkja egyszerűen nyomatékgyenge volt és ezt több kollégám is megerősítette. Akkor hát, ha minden megújult és a blokkot is feljavították (10 Nm-rel több a nyomaték) semmi sem gátolja az új Brutale-t abban, hogy maradéktalanul elégedett legyen minden alkalmi és tartós tesztelője.